Irinyi és az elvihető kávéspohár

A történelmi filmek és regények kedvelt eszköztárával élő könyv élményszerű olvasást ígér.

Gyermekkorom legszebb emlékei között tartom nyilván Ian Livingstone Halállabirintus című Kaland-játék-kockázat könyvét, amelyet dobókockával kellett játszani, és bár az ember egy idő után csalt, mert felírta, melyik számú kérdéstől, bekezdéstől melyik számú másik kérdéshez, bekezdéshez lapozott, hogy szükség (értsd: meghalás) esetén tudjon jól visszalapozni, és tudja korrigálni a hibát, azért néha így is „meghalt” – és ez elképesztő, jóféle feszültséget és izgalmat adott a fantázia által már ­amúgy is szépen benépesített elmének – egyszóval csoda volt, valóságos csoda!

Mostanában ismét divatba jöttek a hasonló könyvek, és legnagyobb meglepetésemre a Manó Könyvek jóvoltából megjelent egy hasonló, az ifjúságnak szóló történet a március 15-i eseményekre alapozva: „Mit szólnál, ha hirtelen kiderülne, hogy futár vagy az 1848-as forradalom kirobbanása idején? Jó, hát elsőre, gondolom, meglepne… de téged ismerve biztosan jól vennéd az akadályokat. Szükséged lesz a kalandokhoz a kíváncsiságodra, és egy ceruzára vagy golyóstollra. Ez a könyv történelmi alapokon nyugszik, valós személyekkel, tényekkel, eseményekkel. De nem kell megijedni, ugyanis nem történelemkönyv. Megjelennek benne kitalált alakok és történések is. Ám a lényeg, hogy ennek a könyvnek TE vagy a főszereplője!” A könyv ezekkel a kedves szavakkal vonzza be ifjú olvasóját, és utána is derekasan mindent megtesz azért, hogy megtartsa.

A főszereplőnek (sőt főszereplőknek, mivel akciózik egy Cilike nevű kislány is az olvasó-főszereplő mellett) lépten-nyomon üzeneteket kell vinnie, és közben fejezetenként döntést hoznia. Az egyik (többnyire az első) döntés mindig a küldetés végét jelenti, a második pedig továbbgördíti a sztorit. Ez a rendszer a hagyományos feleletválasztós könyvekhez képest kissé mechanikussá és kiszámíthatóvá teszi a dolgokat, de a szerző néhol azért igyekszik megtörni az egyhangúságot, még úgy is, hogy a történet – a kis meghalós, „a küldetés itt számodra véget ér”-szerű kitérők ellenére – tulajdonképpen lineárisan halad. (Valóban, első ránézésre kissé többet ígér a könyv, mint amit aztán tényleg ad: a sztori eleinte meglehetősen egyhangú, üzenetek küldése és vitele, kémek felismerése, menekülés – és aztán kezdődik mindez elölről. De ahogy halad a történet, egyre jobb lesz.)

Szinte oldalanként jópofa feladatok is várják az olvasót, amelyhez tényleg kell a ceruza (vagy ha kellőképpen optimista az ember, golyóstoll), és a történet meg a könyv előrehaladtával szépen izmosodik minden, jópofa kiszólások („Még nem ittam meg a kávémat – morgolódik Irinyi. – Remélem, egyszer valaki kitalál egy olyan kávéspoharat, amit el is lehet vinni magunkkal, ha a barátainknak siethetnékje van.”) és humoros mondatok is megjelennek benne: „Jókaival jön még Vasvári és Bulyovszky Gyula, aki szintén író. Gyula Öregeknek bajt okoz a szerelem című színművével lett sikeres. Hát igen, örök érvényű gondolatok.” A történelmi filmek és regények kedvelt eszköztárával élő könyv – mely szerint a nagy történelmi eseményekhez odaképzelünk egy figurát, aki ugyan bizonyíthatóan nem volt ott, de akár ott is lehetett volna, így aztán speciális alulnézetből kaphatunk képet a korabeli, valósnak vélt eseményekről – tehát élményszerű olvasást ígér, a feladatok mindig szellemesek és jópofák, a függelék elsőrangúan válogatott anyaga meggyőző, és könnyen lehet, hogy másféle megközelítésekkel szemben erőteljesebb, a nemzeti ünneppel kapcsolatos attitűdöt vált ki a befogadóból – ezért aztán örömmel üdvözölhetjük a megjelenését.

Fodor Veronika: Talpra, magyar! Forradalmi szabadulókönyv. Lanczinger Mátyás rajzaival. Manó Könyvek, Budapest, 2022.

Borítókép: A könyv borítója