Isten szemekékje bohóckalapban

Szabó Ildikó könyve olyan, mint Márai Füveskönyve: személyes és mégis általános, mindenki számára elgondolkodtató.

Különös könyv a Szárnyak zenéje. Alcíme szerint: Egy 20. századi magyar színművésznő idézetgyűjteménye, gondolatai, dalai, rajzai, színházi fotói. Különös könyv, akárcsak a tavaly, 87 évesen elhunyt Szabó Ildikó, aki ígéretes indulása után megannyi buktatóval találkozott a pályán, megtapasztalva a „nehezen kezelhető” tehetségek sorsát. Folyamatosan elgáncsolva és mégis soha fel nem adva, rendhagyó módját választva a harcnak: 

»Sors, nyiss nekem tért!« – mondja Petőfi. Nem nyit? Keresek egy másik teret! – mondom én. Hála Istennek, mindig van má-á-á-á-sik!

Színésznőnek született, rendíthetetlenül hitt a saját tehetségében, és meggyőződése volt, hogy az igazi tehetség több műfajban is ki tudja magát fejezni. Ez a könyv bizonyíték lehet azoknak is, akik Szabó Ildikó művészetének csak egyik vagy másik megnyilvánulásával találkoztak eddig, de igazi élmény azoknak is, akik csak most ismerkednek meg vele.

A Szárnyak zenéje egy nagyon tömör kötetbe gyűjtve mindaz, ami Szabó Ildikó. Ahogy Kiss Anna fogalmaz a kötet előszavában, vallomás „anyanyelvről, hitről, világról, emberről, népről, hagyományról is. Néha versben. Jól.” Például saját magáról így: 

Vagyok enyhe szellő, / és vagyok a Nap, / Isten szemekékje, / fején bohóc-kalap.

 A könyvet képválogatások tagolják, Szabó Ildikó színházi fotói, rajzai és levélkollázsai. Apropó! Bohóc: Csepűrágók című előadóestjéhez plakáttervként születtek első bohócrajzai (a bohócrajzokat aztán többször ki is állította, akik rendszeresen jártak a Művészetek Völgyébe, talán volt is szerencséjük megcsodálni egy vigántpetendi cirkuszi sátorban).
 

A Szárnyak zenéjét el lehet olvasni, mint bármely szokványos könyvet, az elejétől a végéig, elolvasni a szövegeket, ahogy sorjáznak egymás után, és végignézni a képeket, ahogy következnek. Lehet így is tenni, mert világos és szép koncepció mentén van felépítve, ügyesen vezeti az olvasót a megismerés útján (segíti ezt a csatolt CD-melléklet is Szabó Ildikó Szárnyak zenéje című előadóestjéről). Lehet összevissza is olvasni, mert bárhol ütjük fel, olyan, mint Márai Füveskönyve: személyes és mégis általános, mindenki számára elgondolkodtató. Az is, amit saját maga ír, az is, amit másoktól (45 füzetbe gyűjtött össze idézeteket Avilai Szent Teréztől Pilinszky Jánosig, Tao te Kingtől Bartók Béláig, Széchenyi Istvántól Latinovits Zoltánig – és itt szándékosan csapongtam a névpárok összeállításánál) idéz. Egy dolgot nem lehet megtenni ezzel a könyvvel. Nem lehet csak egyszer elolvasni és feltenni a polcra. Nagyon sokáig kéznél kell még lennie, mondjuk az éjjeliszekrényen, vagy mint nálam, betéve a legfelső fiókba a Füveskönyv és a Biblia mellé. Állandó olvasmánynak:

A tűznek, a lélek tüzének – Kazantzakisz szerint – öregkorban nem lanyhulnia, hanem fölerősödnie kell, dacolva a test elerőtlenedésével, az izmok ellazulásával.

Szabó Ildikó könyvét március 28-án, hétfőn 18 órakor mutatják be a Bajor Gizi Színészmúzeumban. Résztvevők: Szondi György, a könyv kiadója, Rideg Zsófia és P. Gulyás Márton szerkesztők valamint Sándor János rendező. Közreműködik: Farkas Tünde népdalénekes és Huszárik Kata színművész.

Szabó Ildikó: Szárnyak zenéje, Cédrus Művészeti Alapítvány, 2021.

Borítókép: Szabó Ildikó színművésznő (Fotó: Facebook)