A Sacher-birodalom általa gyarapodott a legnagyobb mértékben, vendégül látta Európa legjelentősebb uralkodóit is, de – ahogy a könyvben olvashatjuk – a „gáláns és bizalmas üzletfilozófia tette gazdaggá és közkedveltté az arisztokrácia körében”.
A magyar urak, miniszterek, főhivatalnokok törzsközönségnek számítottak hoteljében és vendéglátóhelyein. A kezdetekben a Hotel de l’Opera nevet viselő szállójában elsőként gróf Apponyi Albert vendégeskedett. „Gerinces ember volt, minden kötelezettsége ellenére soha senki előtt nem hajlongott. Modora nem egy pincéré, hanem egy úriemberé volt. Mosolya egy főhajtással ért fel. Így állt a walesi herceg, a koronaherceg és a szerb király előtt is” – olvasható személyéről egy korabeli forrásban. A kor emberének erkölcsi nagyságát mutatják az olyan történetek, mint hogy heteket, hónapokat, de akár éveket is türelmesen várt arra, hogy a dzsentrik kifizessék számlájukat, akik szintén nagyvonalúak voltak, mikor végre pénzhez jutottak, hiszen előfordult, hogy a tartozás dupláját is megtérítették. „A Sacherben elég volt felírni, majd a megfelelő alkalommal fizetni” – ez volt a módi akkoriban.
A bécsi arisztokrácia titkainak tudója és egyben bölcs őrzője is volt. Ami Sacher asztalainál és falai között történt, az ott is maradt
– olvashatjuk.
Persze kivételek akadtak, amikor minden diszkréció ellenére mégis kiszivárgott az úri magánélet néhány pikáns részlete, melyekre rögtön lecsapott a sajtó. A könyv az ilyen történeteket sem rejti véka alá; egy olyan világba avat be, ahol a kulináris élvezetek és a luxus mellett a Sacher-randevúk fogalommá váltak, a puha szőnyegek és kényelmes kanapék pedig elnyeltek minden titkot. Ugyanakkor megtudhatjuk a Sacher-házaspárok egymásra találásának és életük alakulásának kedves anekdotáit is, kiderül továbbá, hogyan lépett frigyre a Sacher-torta és a Krúdy Szindbádja által is olyannyira kedvelt Tafelspitz, és megtaláljuk mindkét étel autentikus receptjét. Megismerkedhetünk a „vendéglátás Mária Teréziájával”, vagyis Eduard feleségével, Annával, aki férje halálát követően francia bulldogokkal körbevéve, valamint szivarfüstbe burkolózva öregbítette tovább a család hírnevét. A háború aztán „nemcsak a Monarchiát ölte meg, hanem a hotel törzsvendégeinek számító arisztokráciát és magát a szálloda lelkét is. Eltűnt egy kor és egy embertípus is.”
A Sacher család zselízi emlékezete, a szintén helyi Esterházy szellemi örökséggel együtt azonban feltámadóban van, hála a Csemadok helyi szervezetének.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!