A kötet csak félig mesekönyv, pedig a cím számomra valami ilyesmit sugallt. Csak félig az, mert mesekönyv –
felnőtteknek. Azt is mondhatnám
– legújabbkori „Boldogult úrfikoromban” – könyv az ifjúságról, ami így vagy úgy, de legtöbbször amúgy mindannyiunkkal megtörtént, vagy csak szerettük volna, hogy megtörténjen. Na nem minden, ami a könyvben van, de a legtöbbje. Az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek Magyarországa, a gulyásszocializmus sokak számára ismerős „aurája”. A nosztalgia mégis indokolt, hiszen mindenütt fiatalok nyüzsögnek, szólalnak meg a múltból és ismerős a hangjuk. Bravúros szellemidézés a mű, nemcsak a korszaké, hanem elsősorban azé az időé, mely minden ember életében a legfontosabb: a világ felfedezésének, az érlelődésnek, a kialakulásnak a kora. A történelmi idő olyan- amilyen, sok szó esik erről is, meg arról, hogyan ne történjen meg az, amiről Rejtő Jenő így ír: „A kor és egy dühös bennszülött kése mély nyomokat hagyott rajta”.
Házunk a falu közepén állt, a templom mellett, kis ligetecske szélén és oda vágyom vissza most is, valahányszor elfog a vágy a gondtalan boldogság után… A kapu melletti kerítésnél hosszú szőlőlugas húzódott, az ősok, amiért világéletemben mindig szőlőlugasra vágytam, és alatta asztal állt és lóca, és kitűnően lehetett hűsölni az árnyékában forró nyári délutánokon. Így ad hangulatkezdést a szerző, így lüktet a személyesség végig az emlékezőregényben.
Az 1958-as év igazi értelme az idő felfedezése, amikor a szerző folyamatos kérdezősködése után még mindig csak hároméves és nem érti, miért nem négy, miért nem tud előre jutni, mint a nővére, és hogy miért vesztegel rejtélyes módon az idő, és akkor milyen módon lettek mások négy-, öt-, vagy akár hatévesek.
Az igazság gyermeki megélésének módozatai gyakran megidéződnek a mesélés során, például amikor a szemmel verő boszorkány nagyanya, a parasztkendős vészmadár bosszúhadjáratot indít az iskolában Hófehérke tanítónővel karöltve a szamárfülű király és barátja, Lacika ellen.
A család: a katonaorvos apa, a tanítónő anya, aki piros golyóstollal javítja a dolgozatokat. A nagyapa, aki kétségtelenül a katonák kasztjába tartozott. Az ő első világháborús emlékei mellé keverednek Tersánszky Józsi Jenővel kapcsolatos történetei, valamint Hemingway második világháborús emlékei. Az amerikai író, mint ihlető írástudó többször is megjelenik Liszkay művében. Ugyanígy Rimbaud, aki részeg hajóján utazni csábítja a szerzőt a „meztelen sziszegők” ellenében. Felbukkan Tintoretto, a szobafestőből festőművésszé lenni vágyó szomszéd, akinek legfőbb vágya: meghaladni Picassót. Később felbukkan Bulgakov és Szolzsenyicin és mind közül talán a legfontosabb: Pirandello. Megelevenednek a szerző kedves tanárai és professzora, majd sor kerül az első utazásra, az NDK-ba. És mindenütt a társak, a jó barátok és mindenekelőtt a lányok, akik nélkül ez a történet elképzelhetetlen. Nem mindig derűs az ég a szamárfülű király felett, ilyen sötét folt a katonaságepizód, vagy a kezdő tanár első élményei az iskolában. Majd jönnek a nagy, valódi élmények. A lengyelországi események epizódjai és az utazások Erdélybe, Olasz- és Görögországba. És újra meg újra hosszú futások a természetben, erdőjárás, kirándulások. Egyik legemlékezetesebb epizódja a könyvnek a hosszú írásképtelenség utáni váratlan ihlet leírása, a hangosan diktált szavak egymásutánjának története.
A könyv hátsó borítójára fogalmazott szövegben ezt olvasom: …a könyv mégse könnyű olvasmány, ellenkezőleg, nehéz, mint egy teletankolt jumbo jet a kifutópályán. Én ezzel nem értek egyet, mert ez a jumbo, bármilyen nehéznek látszik, mégis könnyedén röppen fel. Csak jól neki kell futnia. De hiszen a könyv telis-tele van szebbnél szebb futásokkal, hogyne szökkenne fel könnyedén az a repülő. A szamárfülű király nagyon szerethető olvasmány, nem is fogom magasra tenni a könyvespolcomon, szeretném, hogy a közelemben legyen, ha újra és újra bele szeretnék olvasni, hogy repetázhassak belőle.
Liszkay Zoltán könyvének bemutatója kedden, május 31-én lesz az Országos Idegennyelvű Könyvtárban.
Liszkay Zoltán: János és a szamárfülű király. Cédrus Művészeti Alapítvány, 2022.
Borítókép: Részlet a könyv borítójából
