– A néptáncnak ez a természetes közege – magyarázza óriási lelkesedéssel Csúri Ákos. – A nádfedeles házak udvara, a csűrök, a pajták, a döngölt földpadló, és nem a sportaréna meg a kultúrház linóleummal leragasztott nagyterme. Aztán elmondja, hogy amióta csak táncol, mindig úgy képzelte, ki kell szabadítani a táncházmozgalmat a betonrengetegből. – Nagyon szép dolog az, hogy a táncházmozgalom érint egymillió embert, de ez sajnos nem szervesen működik. Nincs a helyén – szögezi le. Olyan teret kell találni, ami a maga autentikus létével képes megteremteni a hiteles táncház hátterét. És erre keresve sem lehetne jobb helyszínt találni, mint a Balaton-felvidék. Azt szeretném, hogy a Káli-medencéből a magyarországi folklór egyik központját hozzuk létre. Hogy az emberek, akik szeretik a népzenét, a táncot, a népmeséket a népművészetet, azok itt otthonra leljenek, egymással találkozzanak és jól érezzék magukat ebben a csodálatos környezetben.
Természetesen ahhoz, hogy a nagyszabású elképzelés megvalósulhasson, nem elég összetrombitálni zenészeket, táncosokat és beterelni őket egy pajtába, hogy rajta, szabad a tánc! Csúri Ákos sem is így képzeli. A kezdeményezés mögött évek óta tartó kemény munka, ügyes szervezés és jó néhány megvalósult program áll. – 2019-ben volt tíz éve, hogy meghalt Cseh Tamás, aki Kővágóörshöz erősen kötődött. Akkor született meg az elképzelés, mi lenne, ha erre az évfordulóra – összefogva Tamás barátaival – rendeznénk egy diófaültetéssel, gitározással, kiskoncertekkel, kiállításokkal tarkított megemlékező napot. Miközben ezt szerveztem, egyre több programelem merült föl, s kiderült, Kővágóörs nagyon örülne, ha háromnaposra bővítenénk a rendezvényt. Úgy lett. Egy év múlva már bejelentkeztek a Káli-medence más falvai is, s így kialakult a Kőfeszt – A nyugalom fesztiválja, melyet minden évben augusztusban tartunk, Cseh Tamás halálának évfordulójához kapcsolódva.Ma már a Kőfeszt nagyszabású összkulturális találkozó, amelynek ugyan erős alapját adja a népzene, de ki-kitekint a pop, a jazz, a komolyzene irányába is, és kirakodóvásárral, közéleti és irodalmi beszélgetésekkel válik teljessé. Arra is ügyelnek a szervezők, hogy a beszélgetések, előadások valamilyen formában kapcsolódjanak a Káli-medencéhez, legyen szó a térség építészetéről, történelméről, hagyományairól. – A Kőfeszt most kétszáz eseménynek jelenti a keretet, melyeknek nagyjából a fele gyerekprogram, és úgy kétharmada kapcsolódik valamilyen formában a folklórhoz. Tíz településen szervezzük meg az öt-hat napos összművészeti fesztivált. Amikor kezdtük, 2500 ember fordult meg a rendezvényeken, aztán 7700-an jöttek el, tavaly pedig 15 ezer látogatót regisztráltunk. Nem lenne jó, ha ez sokkal több lenne. Ennyit bírnak el ezek a települések – magyarázza a főszervező.
A Kőfeszt augusztusi rendezvénysorozatát és A szabad táncházat az egész éven át ismétlődő Folkklub-estek kötik össze. Ha a Kőfeszten bemutatjuk Veszprém megyét, a veszprémi régiót, a Balaton-felvidéket, a térség néphagyományait, a pásztorhagyományokat, viseleteit, szokásait, étkezési tradícióit az ország minden pontjáról ide érkezőknek, akkor ugyan miért ne mutathatnánk be a magyar tájegységek népi kultúráját az ittenieknek? – vetette föl Csúri Ákos, és meg is szervezték, hogy egy-egy estére eljöjjön Kékkútra, Köveskálra, Szentbékkállára és a többi káli faluba Kalotaszeg, Gömör, Bonchida egy-egy hiteles képviselője, meséljen az ottani szokásokról, mutassa meg a helyi muzsikákat, táncokat, dalokat. Az ismétlődő estek sorából nemcsak kulturális élmény fakad, de kialakult egy olyan közönség is, amelyik nemcsak nyitottan fogadja a népi kultúrát, de őszintén élvezi is, a magáénak tartja. Ebből a közösségből lesz azután A szabad táncház közönsége.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!