Van esély az újrakezdésre

Egyre sikeresebb a Nemzeti Filmintézet Inkubátor programja, mert Baranyi Benő Zanox – Kockázatok és mellékhatások című filmje egyrészt úgy gondolatébresztő, hogy közben remekül szórakozik az ember, másrészt a szereplők természetes játéka egészen üdí­tően hat, hiteles a korrajz is, jól válogatták össze a film zenéjét; bár a történet ismert, de a jó forgatókönyv mégis képes eredeti műalkotássá varázsolni a filmet.

Úgy látszik, az új filmes generáció már sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a természetes színészi játékra. Jól sikerült a szereplőválogatás, és kifejezetten jól játszanak a színészek azokban a jelenetekben, amelyekben együtt kell működniük egymással, ami egyértel­műen Baranyi Benő rendezői képességét dicséri. Ha pedig azt vesszük, mennyiben hozott létre eredeti művet a csapat, akkor még véletlenül sem szabad abba a hibába esni, hogy azt mondjuk, az időhurok, az újra és újra ugyanarra a napra ébredés már többtucatnyi feldolgozást megélt, még Donald kacsa egyik karácsonyi meséje is erről szól. Mert nem az a lényeg, hogy mit mesélünk, ha az irodalom vagy a film történetét vesszük, akkor láthatjuk, hogy mennyiszer ismétlődnek ugyanazok a sztorik háborúkról és szerelemről, hűségről és csalfaságról, életről és halálról. A lényeg ugyanis az, hogyan meséljük el azokat a történeteket újra és újra, amelyek közel állnak a szívünkhöz. Baranyi Benőnek sikerült eredeti hangulatot teremtenie krimielemekkel átszőtt romantikus vígjátékában. A nézők megélhették azt a vágyukat, hogy az életet jobbá lehet tenni, hogy a hibáin­kat ki lehet javítani. Ráadásul a film megnézése után a néző arra is rájöhet, hogyha tisztességes szándékok vezérlik az embert, akkor mindig van esély az újrakezdésre, kultúrkörünk lényege, a megbocsátás ugyanis éppen erről szól.

Borítókép: Jelenet a filmből (Forrás: Mozinet)