Mindezek után nem meglepő, ha a kis Nicolas történeteinek olvasása közben eleinte kacarászik az ember, aztán temérdek alkalommal hangosan felnevet. René Goscinny meséinek legfontosabb érdemei közé tartozik, hogy felettébb viccesek. Bár a kis Nicolas kalandjainak megfilmesített verzióján is jókat lehet nevetni, Julien Rappeneau filmrendezőnek, aki a film forgatókönyvének elkészítésében is részt vett, nem sikerült maradéktalanul filmre adaptálni a könyv humorát. Valószínűleg nem is lehet, mert Goscinny történetei nyelvi leleménnyel vannak teli, a leírás dinamikája, felépítése, a cselekmény sokszor ironikus részletezése a humor forrása, ami képek révén sok alkalommal nem adható vissza. Mindezek ellenére kifejezetten nézhető ifjúsági film született remek színészi alakításokkal. Érdemes külön kiemelni a gyerekek játékát, akik hitelesen és játszi könnyedséggel hozták a könyvekből jól ismert karaktereket. A film érdemei közé tartozik, hogy a felnőtt nézőket se hanyagolják el az alkotók. A felnőttek ugyanis jól szórakozhatnak azon, ahogyan a női egyenrangúság kérdéskörén sok önkritikával ironizálnak a szerzők, másrészt azon, hogy se a poroszos, se az angolszász oktatási módszerek nem vezetnek igazán eredményre, jó pedagógusnak valószínűleg születni kell. Ami viszont igazán döbbenetes üzenet korunkban, hogy a filmbéli konfliktus feloldása az lesz, hogy a családfő a karrier helyett a családot választja, az önző érdekei helyett a közösség érdekét veszi figyelembe, mivel a kettő esetünkben ütközik egymással. Ilyen önzetlenséget pedig nagyon keveset látni manapság.
Borítókép: Jelenet a filmből (Forrás: ADS Service Kft.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!