A pünkösd eredete és jelentése
Az idén június 5-én ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét, az egyház születésnapját, pünkösd napját. A pünkösd Krisztus idejében zsidó ünnep volt, melyet héberül sávuótnak, a hetek ünnepének neveznek. Neve a görög pentekoszté – ötven – szóból ered, amely szerint a Szentlélek eljövetelét már az őskeresztények is a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepelték.
A keresztény egyház születésnapját jelentő pünkösd történéseit megörökítő Újszövetség részletesen leírja, miként szállt le azon a napon a Jézus Krisztus által mennybemenetele előtt megígért Szentlélek a tanítványokra.
A Szentlelket hagyományosan galamb képében ábrázolja a keresztény ikonográfia. A püspöki szinódus 305-ben rendelte el a galamb vagy lángnyelvek alakjában ábrázolt Szentlélek eljövetelének megünneplését. A katolikus egyházban a II. vatikáni zsinat liturgiareformja szerint a pünkösd a húsvéti misztérium beteljesedése.
A pünkösdi időszak a katolikus bérmálás ideje, amikor a püspök a Szentlélek közlésének szentségét szolgáltatja ki az ifjaknak.
Bár pünkösdhétfő a zsinati liturgiareform bevezetése óta már nem külön egyházi ünnep, számos országban – 1993 óta Magyarországon is – munkaszüneti nap.
