Már fiatalon belekóstolt az élet keserű oldalába. Tizenöt éves volt, amikor dolgozni kezdett, miközben egyik barátjától ment a másikhoz. Igazán sehol sem lakott, mindenhol addig maradt, ameddig engedték. Hab a tortán, hogy ebben az időben kapott behívót a katonasághoz. A film egyik legszórakoztatóbb része, ahogy elmeséli, milyen gyógyszerek és alkoholos italok együttes fogyasztása kellett ahhoz, hogy elmegyógyintézetbe kerüljön, és végképp alkalmatlannak nyilvánítsák a sorkatonaságra. Ekkoriban, a korabeli klubokban találkozott a magyar művészeti szcéna későbbi jeles alakjaival: Bródy Sándorral, Pajor Tamással és Lukin Gáborral.
És ekkoriban alapította meg a Balaton zenekart.
Újból azt hihetnénk, hogy ennyi fiatalkori kalandozás után vége a fordulatoknak: jöhetnek a nyugodt felnőttévek, a családalapítás és a filmzeneszerzői pálya. De Víg Mihály nem hallgat el semmit azon a padon, és szélsőséges őszinteséggel idézi fel a Hit Gyülekezetének szerveződését, 1979-ben, amikor Németh Sándor oldalán maga is gyakorolta a kisegyház furcsa rítusait. Igaz, legfeljebb néhány hónapig, mivel hamar felismerte, hogy ahol emberek csoportosan átkoznak másokat, és uralmi rendszert kovácsolnak egy baráti közösségből, ott neki nincs semmi keresnivalója.
De a kilépéssel egyedül volt. Felesége megszállott tagja maradt a gyülekezetnek, és mint Víg elmondja, akkoriban másról sem szóltak a napjaik, mint hogy az asszonyt a fanatizmusáról lebeszélje. Nem járt sikerrel. Öt gyermekének anyja 1994-ben meghalt. Erről bővebben Bartus László 2020-ban megjelent, Fesz lesz című könyvében mesél, amelyben a gyülekezetet hibáztatja szerelme haláláért. A filmből annyi derül ki, hogy rokonok segítségével, maroknyi fizetésből nevelte gyermekeit, és hogy ez a tragédia sarkallta komoly alkotói munkára. Ebben az időszakban a Balatonban és az Európa Kiadóban is játszott, verseket írt, művészetszervező szakra járt a Pécsi Tudományegyetemre, és megismerte a későbbi pályáját meghatározó rendezőt, Tarr Bélát.
A portréfilm három egységének legfontosabb, egyben utolsó része Víg Mihály Tarr-korszaka.
Itt tudjuk meg, hogyan lett filmzeneszerző a lógós kamaszból és a Balaton frontemberéből, hogyan szerzett zenét az 1980-as, 90-es évek ikonikus művészfilmjeihez: a Kárhozathoz, a Sátántangóhoz, a Londoni férfihoz és A torinói lóhoz. De nemcsak ezért fontos eleme a Tarr-etűd a portréfilmnek, hiszen nem egyszerű visszaemlékezésről van szó, hanem a rendező Tarr Béla iránti tiszteletéről, a magyar art house utolsó műveiről és arról is, milyen meredek lejtőn haladt tovább ezután a magyar filmgyártás és zenei élet. Ezt tükrözik a beúszó dalok, Víg Mihály beletörődése és az is, hogy a rendező hagyja ezt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!