Ez, az egyébként rengeteg mókás, abszurd helyzetet generáló szituáció már önmagában jellegzetesen modern problémát vet fel: vajon lehetséges a valóság átalakítása, megváltoztatása, a nekünk megfelelő formára? És bár a forma modern (a kortárs bábszínház technikái segítségével elevenedik meg Lenka és a tündér története), a közönség megszólítása a legősibb közlési formához, a közvetlen mesemondáshoz nyúl vissza.
Az egyszemélyes előadásban Varga Bori meséli, játssza, értelmezi a történetet folyamatos párbeszédben a közönséggel. Ez alatt nem álinterakció, tapsoltatás, kiabáltatás értendő, hanem a cselekmény időről időre való értelmezése, elemzése, Lenka cselekedeteinek értékelése.
Ilyen módon a nézők részesei lehetnek ennek a különös, belső utazásnak, melynek során szembesülünk azzal, hogy a „felnőttséget” is meg kell tanulni, és hogy a család az az egység, amelyben egy gyermek biztonságosan elsajátíthatja a megfelelő viselkedési formákat, és a saját biztonsága érdekében létező szabályokat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!