A Karika című tárlattal (Karika az alkotó beceneve) köszönti a Várfok Galéria hatvanadik születésnapján Keserü Károlyt, aki éppen harminc esztendeje alkot képzőművészként. Azt megelőzően mint műszaki rajzoló kereste a kenyerét. E szakma köszön vissza pontokban, vonalakban, négyzetekben, szemmel látható precizitással fogalmazott alkotásain.
A művész a nyolcvanas évek második felében Ausztráliába emigrált (miként a szocializmusban titulálták: disszidált), ahol megismerkedett az őslakos kultúra formavilágával, és felismerte a pont alapvető és univerzális jelentőségét, amennyiben a pontok, az azokat összekötő vonalak, az azokból kialakított hálók minden nemzet számára érthetőek, s ott rejlik minden képzőművészeti kifejezésben: a barlangrajzokban, a keresztszemes hímzésekben, a bizánci mozaikokban vagy a skót szőttesekben, no meg a XX. századi avantgárd alkotásokban.
Keserü Károly úgy tartja: túl gyorsan zajlottak a múlt évszázad művészettörténeti változásai, ezért érdemes azokra ma is reflektálni. E törekvéséről vallanak kisebb méretű papírmunkái és Bauhaus-sorozata.
Korai művei cérnaszálakból kidolgozott hálórendszerekből születtek. A háló metszéspontjaiba több ezer pöttyöt vitt fel egy fapálcika segítségével, így alkotva meg kompozícióit. Téve aprólékos tevékenységét zenére, tudniillik híres zenerajongó. De a muzsikusok is rajonganak munkáiért. Idén az Óbudai Danubia Zenekar adta elő a Zeneakadémián Tornyai Péter Contrapunctus a 25000 punti – Hommage à Károly Keserü című művét, amelyet a festő pontrendszere alapján komponált.
Ausztráliában hamar felkapott művész lett, elnyerve a legrangosabb képzőművészeti ösztöndíjat. Ez megengedte, hogy a világ bármely, általa választott egyetemén folytathassa tanulmányait. A londoni Saint Martin’s University mellett döntött, melynek elvégzése után a brit fővárosban telepedett le, ahol a mai napig képviseli egy galéria. Szülőhazájába a 2010-es években költözött haza.
Időközben mind nagyobb teret engedett az esetlegességeknek, miközben megtartotta vonalrendszerét.
A művész által rockosnak nevezett munkáin expresszív ecsetvonások mozgatják meg szigorú rács- és pontrendszerét. Képei mintha részletei lennének egy nagyobb, mondhatni végtelen műnek, abból kimetszett részletek. Tusrajzait szintén a hallatlan precizitás és a pontatlanságok ellentéte jellemzi.
A Várfok Galéria huszonkét fős művészköréből Kazi Roland az egyetlen médiaművész. Az alkotó festőnek készült. A Szegedi Egyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar képi ábrázolás szakán folytatott tanulmányokat mindaddig, amíg rájött, nem igazán jó festő. Az animáció vonzotta – ma a KEDD rajzfilmstúdióban dolgozik –, így került a MOME-re media design mesterképzésre. Diplomamunkája kinetikus szobor volt, s a hiedelmeket jelenítette meg.
Érdeklődése ezután a metafizika felé fordult. Oksági modellek című kiállítása kétéves munkafolyamatba enged bepillantást. A három projekt közös eleme a mozgást leíró vonal. Mindhárom szerkezetével az időt igyekezett megragadni. Ezeket az a vonatos kísérlet ihlette, miszerint az A és B megfigyelő a földre hulló követ másként látja, tudniillik egyikük a mozgó vonaton, másikuk az állomáson áll, így a kő parabolaívben hull alá. E kő foszforeszkáló golyóként jelenik meg Kazi Rolandnál, s a forgó tálon megtett útját rögzítette forgó fényképezőgéppel, sötét szobában.
Így születtek a sorozatok, megörökítve a minduntalan megváltoztatott mozgásirányokat. A második szerkezet esetében plexidobozba, azaz térbe került a golyó. A harmadik, a rajzgép pedig tollat használt, amely leírta a különböző mozgásokat. Ez esetben már konkrét képeket, vonalhálókat hozott létre az alkotó, akinek legújabb munkáját, az Ütközések című kinetikus objektet működés közben is megszemlélhetjük.
