Tolsztoj több száz szereplőt mozgató regénye a világirodalom egyik kiemelkedő alkotása. Ahogy azt a készülő előadás karmestere, Alan Buribajev is elmondta a tegnapi sajtótájékoztatón, a mű operai feldolgozása már 1938-as szovjetunióbeli visszatérésekor foglalkoztatta Szergej Prokofjevet, a darab megkomponálásához azonban a Szovjetunió 1941-es, a náci német birodalom általi lerohanása után kapott új lendületet. Ahogy az opera első változatának zongorakivonata már 1942 nyarán elkészült, az eredetileg kétestésre tervezett darab első felét pedig a leningrádi Kis Színház 1946-ban be is mutatta, a sztálini kultúrpolitika minduntalan változó igényei hatására Prokofjev egészen 1953-as haláláig dolgozott fő művén, amit teljes terjedelmében végül 1959-ben tűzött először műsorára a moszkvai Bolsoj Színház.
Ez már az ötödik évadom az Operaházban, s amikor öt évvel ezelőtt idejöttem, az volt az terv, hogy nemzetközi koprodukciókat fogunk keresni
– emelte ki Almási-Tóth András, az Operaház művészeti igazgatója. Mint mondta, Ókovács Szilveszterrel egy szláv évadot szerettek volna, s ez a nagy ívű mű sok szempontból is fontos állomás lehet egy dalszínház életében: egyrészt azért, mert van egy olyan irodalmi alkotás, amely alapolvasmány, másrészt egy olyan nagy együttest, létszámot mozgató opera, amely társulatépítő funkcióval is bírhat. Megjegyezte, hogy a választásban az sem volt utolsó szempont, hogy az általa sokra tartott és kedvelt rendező, Calixto Bieito vitte színre 2021 őszén a Prokofjev-operát.
A művészeti vezető kiemelte, hogy az opera egy egyéni műfaj, de most egy csodálatos összmunkát láthatnak a nézők. – Egy unikum maga a mű is, és egy unikum maga az előadás is. A nemcsak tartalmilag, hanem zeneileg is rendkívül sokrétű, emberábrázolásában a romantikus Csajkovszkijt, a monumentális hazafias kórustablóiban Muszorgszkijt, a mozgalmas filmzenei elemeket tartalmazó képeiben pedig Eisenstein filmrendezői látásmódját is megidéző epikus darab műsorra tűzéséről 2019-ben született koprodukciós megállapodás a Genfi Nagyszínház és a Magyar Állami Operaház között.
Ókovács Szilveszter főigazgató a darabválasztást indokolva kiemelte:
Megnéztük a darab premierjét Genfben 2021 őszén, és a szereplistán csak orosz és ukrán neveket láttunk, csupán egy amerikai névre emlékszem. A genfi ugyanis projekt típusú operaház, nem saját gárdával dolgoznak, összeszedik a világból az alkalmas, ráérő, a megfizethető, kiváló énekeseket, így ezekkel a darabokkal orosz ajkú énekesek turnéznak szerte a világban. Tulajdonképpen ez előadói szempontból orosz felségterület. Nagyon fontos és hozzá tud adni a produkcióhoz az, ha most nem ugyanazok adják elő.
– Úgy látszik, Prokofjev nem fog megmenekülni attól, hogy az egyik kedvenc zeneszerzőmmé váljon. De nagyon messziről indultunk. Ugyanis amikor fél évvel ezelőtt elkezdtem foglalkozni a művel, egyre jobban kezdtem benne felfedezni csodálatos színeket, dallamokat – emlékezett vissza a darab elsajátításának fázisaira Szegedi Csaba, akit Andrej Bolkonszkij szerepében láthat majd a nagyérdemű. Nem meglepő, hogy a hazai művészek a szakmai kihívás mellett is örömüket lelik a zeneileg is izgalmas operában, hiszen a négy órás játékidőn túl a rendkívüli létszámú előadói apparátus is különlegessé teszi. Prokofjev ugyanis összesen hetvenkét szólista szerepet írt az operájába.
A budapesti színpadon most huszonnyolc énekes összesen negyvenöt szerepben lép színre. A főbb szerepeket Szegedi Csaba (Andrej Bolkonszkij), Brassói-Jőrös Andrea (Natasa Rosztova) és Brickner Szabolcs (Pierre Bezuhov), valamint Fried Péter és Rácz István (Kutuzov marsall), Haja Zsolt (Napóleon), Nyári Zoltán (Kuragin), Gál Erika (Hélene), Heiter Melinda (Szonja), Kovács István (Ilja Rosztov) és Balczó Péter (Platon Karatajev) alakítják.
A nagyszabású operát a január 28-i premiert követően további hat alkalommal, február 1-jén, 3-án, 5-én, 8-án és 18-án 18.00 órától, február 12-én pedig 11.00 órától tekinthetik meg az érdeklődők.
Borítókép: Huszonnyolc énekes negyvenöt szerepben (Fotó: Teknős Miklós)
