Az egyszerre induló műhelyek és generációk sorsa nagyjából azonos képlet szerint zajlik: a tehetséges rajzásból előbb vagy utóbb kiválnak néhányan, akik különböző befolyásolható és befolyásolhatatlan tényezők miatt tovább haladnak az irodalmi érvényesülés rögös útján, mások viszont lemorzsolódnak: de még ők is hőskorként emlékeznek vissza azokra az időkre, amelynek lenyomata a jelen kötet is – amikor még mindenki ugyanolyan esélyekkel volt jelen.
Nem volna elegáns külön kiemelni senkit, de a szerzők megérdemlik, hogy név (és származási hely) alapján felsoroljuk őket: Barta Klaudia (Szőlősgyula), Botos Viktória (Szatmárnémeti), Gittinger Fanni (Szatmárnémeti), Hermán Dániel (Kolozsvár), Jancsó Nóra (Csíkszereda), Osváth Mihály (Déva), Pál Andrea (Torja), Poloma Máté Pál (Dunaszerdahely) és Volford Éva (Ada). Ők azok, akik a jelen antológiát teleírták, érdekes és meglepő módon elsősorban prózai alkotásokkal.
És hogy milyenek a szövegek? Éppen olyanok, amilyennek lenniük kell: néha harsányak (sőt: szemtelenek), néha érzékenyek (sőt: túlérzékenyek), néha bombasztikusak (sőt: hatásvadászok), de legtöbbször nagyon jók (sőt: olykor zseniálisak). Bár csupán első szárnypróbálgatások, mégis kivétel nélkül ott van bennük egy-egy nagyszerű alkotói pálya ígérete; a néha megbicsakló mondatok mögött is ott rejlik a megkérdőjelezhetetlen tehetség, de természetesen nem ez a jellemző – jóval inkább a kiváló minőség.
A témaválasztás is rendkívül szerteágazó – ez pedig azt bizonyítja, hogy ezek a fiatal szerzők bármiről tudnak érvényes irodalmi szöveget írni, amiről csak akarnak. (Ezt magam is bizonyíthatom, aki meghívott műhelymunka-vezetőként dolgozhattam együtt többször is a csapattal: érzékeny, a feladatokat komolyan vevő, meggyőző tudással és inspirációval rendelkező, nem utolsósorban pedig jó humorú és fesztelen viselkedésű társaságot, pontosabban alkotókat ismerhettem meg bennük, akik rendre lenyűgöztek akár órák alatt megírt szövegeikkel.)
Az, hogy kiből mi lesz, ebben az áldott fázisban még nem látszik, és ez így van jól, így mindenki egyenlő, és annak is érezheti magát; a lényeg az, hogy a tudás, az irodalmi alkotások létrehozásához nélkülözhetetlen intuíció bőségesen megvan mindenkiben.
És hát így tudnak novellát elkezdeni:
A bajok akkor kezdődtek, amikor bezárták a szappangyárat. Amikor a sajtó megneszelte, hogy az általánosan elfogadott sertészsír helyett a Napsugár Szappanokba emberi hájat főznek, kitört a káosz. Az elégedetlen vásárlók beperelték a céget, a zsírolvasztó edényeket pedig alaposan elmosták és elárverezték
(Gittinger Fanni: Napsugár).
Illetve befejezni (a történet a nyugdíjas Szilamér bácsiról szól, aki három kitüntetéssel is rendelkezik – egy Bátorsági-ezüsttel a katonakonyhán kiütött tűz eloltásáért, az ötven éve elvégzett altiszti akadémiától kapott arannyal, és egy Nemzetvédelmi Kereszttel, amit az apjától örökölt –, és unalmas, rozoga öregségében egyszer csak bekövetkezik a csoda: homlokon csókolja a múzsa):
Későre járt, mire megébredt. Minden erejét összeszedve a ruhásszekrényhez sietett. Télikabátját még akkurátus mozdulattal emelte le, de ingjeit már türelmetlenül, vállfástól tépte ki a rozoga gardróbból. Lába előtt egy szempillantás alatt óriási, naftalinszagú rongykupac díszelgett. Emlékezet most sem hagyta cserben: a szekrény legalján ott feküdt a legalább harminc éve nem használt kofferes, szolgálati írógép. Asztalhoz ült, törte a fejét, jegyzetelt, fogalmazott és újrafogalmazott. A munka hevében testét lebegni, elméjét tágulni érezte. // Szilamér bácsi holttestét a vasalt ingekkel érkező bejárónő találta meg. A naftalin- és hullaszagú szobában még mindig égett a lámpa, a jegyzetek és vázlatok közt heverő néhai altiszt arcára elégedett mosoly fagyott. Az írógépből papírlap kandikált ki, rajta az egyszeri költő életművével: Aki nem lép egyszerre, nem kap…
(Hermán Dániel: Szilamér bácsit homlokon csókolja a múzsa).
Ezek a szövegek magukért beszélnek, hangsúlyozom ugyanakkor, hogy szinte teljesen találomra választottam a kötetből, hiszen tulajdonképpen bármelyiket idézhettem volna. Meggyőző gyűjtemény a Csikófogat-antológia, meggyőző teljesítmények húzódnak benne és mögötte, és teljesen egyértelmű, hogy egy új generáció készülődik, amelyre – bármilyen gazdagnak érezzük is a meglévő felhozatalt – mindig nagy szüksége van az irodalomkedvelő magyar olvasóközönségnek. Fogadják őket szeretettel.
Csikófogat – Antológia 2022. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2022.
Borítókép: Az új Csikófogat-antológia bemutatója Kolozsvárott (Fotók:Helikon/Mărcuțiu-Rácz Dóra)
