Végre nekünk is van vállalható, felettébb izgalmas és igencsak látványos történelmi kalandfilmünk: Hadik a címe. Régen is volt, gondoljunk csak a Várkonyi-filmekre, aztán igazából teljesen érthetetlen okokból évtizedek mentek el azzal, hogy mindenki csak beszélt arról, hogy nemcsak dokumentumfilmekben kell bemutatni történelmünk legfontosabb eseményeit, mert a fiatalok sokkal fogékonyabbak a kalandfilmekre, de nem történt semmi. Pedig ha azt szeretnénk, hogy a magyar történelem dicső századairól is szóljon diskurzus, akkor elengedhetetlen, hogy történelmi kalandfilmeken is viszontlássuk hőseinket. Kis-Szabó Márk mindehhez olyan forgatókönyvvel szolgált, amelyben egyrészt figyel a történelmi hitelességre, másrészt viszont a kalandfilmekre jellemző könnyedebb párbeszédeket preferálta. Dyga Zsombor technikai filmrendező képes volt olyan csatajeleneteket létrehozni, amely a nemzetközi filmgyártásban is megállja a helyét, Szikora János rendező pedig jól hozza a történelmi kalandfilm műfajára jellemző elengedhetetlen dramaturgiai fordulatokat.
Hadik Andrásnak és huszárezredének Mária Terézia kérésére el kell foglalnia Berlint
Ha nem is főszereplői a filmnek a lovak, de központi szerepet töltenek be az alkotásban, utalva a magyar filmtörténet legjelentősebb és legemlékezetesebb filmjére, Sára Sándor 1978-ban készült 80 huszárára. Bár itt nem látjuk már-már költőire fényképezett képsorokon a lovak szenvedéseit, de látjuk viszont azt, hogy hasonlóan nehéz körülmények között vonulnak a hegyekben Berlin felé, amelyet Mária Terézia kérésére el kell foglalniuk néhány órára, egészen pontosan egy napra, hogy aztán megsarcolva a várost visszatérjenek királynőjükhöz. A megvalósíthatatlannak tűnő küldetés története valóságos alapokon nyugszik, 1757-ben, a hétéves háború idején, hogy Mária Terézia (Horváth Lili) nyomást gyakoroljon Nagy Frigyesre (Sághy Tamás), felkéri Hadik András huszártisztet, hogy huszárezredével foglalja el Berlint. A film főhősét Trill Zsolt alakítja, aki hitelesen mutatja be, hogyan vergődik a férfi a felesége kérése és Mária Terézia akarata között. A feleség ugyanis otthon tartaná a kalandort, sok a teendő a ház körül, a gyereknek is szüksége lenne az apai mintára, ám az is igaz, hogy a huszártiszt az esküjét nem szegheti meg, a cél így tehát az, hogy megfelelő leleménnyel életben kell maradni, lehetőleg minél több huszárnak.
Hat nap alatt tesznek meg 450 kilométeres távolságot
Hadtörténeti szempontból egészen elképesztő módon oldják meg a huszárok a küldetést. Hat nap alatt tesznek meg 450 kilométeres távolságot a frontvonaltól Berlinig titokban. Mivel a hegyek között mennek, ágyúkat nem tudnak magukkal vinni, ezért még az ágyúk zsákmányolásával is vesződniük kell. Történelmi tény, hogy sikeres küldetésről van szó, ezért könnyű dolguk volt a filmkészítőknek, jól fényképezhető, ha magyar dicsőség születik egy-egy küzdelem során. A mű persze beszámolt a veszteségekről is, és a kalandfilmekre jellemző végső párbajjelenet is a mai kor kihívásainak és a fiatalok elvárásainak megfelelően alakult. A legenda szerint ötszázezer helyett csak 215 ezer tallér hadisarc beszedésére volt idő, a huszárok viszont igazi úriemberként megkímélték a város lakosságát, csak hat porosz zászlót zsákmányoltak, valamint személyes ajándékként két tucat női kesztyűt vittek Mária Terézia részére, amelyekre a város címerét ráhímeztették. Az elfoglalt városban csak egy napig tartózkodtak, éppen addig, amíg a kesztyűk elkészültek. Ám az is a valósághoz vagy inkább a legendához tartozik, hogy a huszárok csak balkezes kesztyűt kaptak, ám Mária Terézia nem különösebben esett kétségbe, hogy fázni fog a keze, mert jól tudta, hogyha a szükség úgy hozza, elküldheti a huszárait újra, hozzák el a jobbkezes párjait is a berlini kézmelegítőknek.
Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: Vertigo Média Kft.)
