Végképp megváltozott a szépség fogalma

A mai világban jól érzékelhető körülmények képezték annak a kutatási projektnek az alapjait, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) A szekularizáció mint történelmi paradigma címmel közösen indított el 2020-ban. A két intézmény e kezdeményezés részeként tartott közös konferenciát A szekularizáció mint történelmi paradigma: a „szép” megváltozása elnevezéssel, amelyről az egyetem honlapján részletesen riport olvasható.

A szekularizáció mint történelmi paradigma címmel zajlott konferencia a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Fotó: NKE

Szilágyi B. András művészettörténész, a Metropolitan Egyetem és a MOME oktatója A dizájn mint az új vallás? című előadásban arról beszélt, hogy minden vallás valamiféleképpen a világ rendjéről szól, sőt, a rendezett világ képét vetíti elő. Az ősi, keleti vallások lényege az univerzum, a világtörvény, és az ehhez való visszatérés, az ezzel való „együttérzés”. Ez az elem a nyugati, monoteista vallásokban is megvan, az édenkert távoli képében, de azt elhagyva fokozatosan lép elő a (prófétai) kinyilatkoztatás jelentősége.

Szonda István, a gyomaendrődi Szent Antal Népház és Művelődési Ház igazgatója elmondta, hogy a magyar népművészetben a szépség a közösség által elfogadott esztétikai és etikai normák szerint megalkotott formai és tartalmi egység. 

A magyar paraszti kultúrában a szépség mindig kapcsolódik a szakralitáshoz; a népi díszítőművészetet a szokáscselekvések hozták létre.

Povedák Kinga, az MTA–Szegedi Tudományegyetem vallási kultúrakutató csoportjának tudományos munkatársa a Lehet-e szent, ami rossz? Polémiák a magyarországi keresztény könnyűzene kapcsán című értekezésének középpontjában a keresztény könnyűzene értékelése folytán kialakuló viták álltak. Kiemelte, hogy ezek a viták nem magyar sajátosságnak számítanak, szinte mindenhol megjelentek, felekezetenként eltérő mélységgel és jelleggel. Hasonlóképpen a sokféle modernitáshoz, a keresztény könnyűzene értékelése is kultúrák, politikai rendszerek alapján lehet eltérő. Más volt a vasfüggöny mögött és más a plurális demokráciákban, mindamellett más volt a 70-es 80-as évek Magyarországán és más ma.

A szekularizációhoz hozzátartoznak az új vallási jelenségek témái, jelentette ki Fejes János, a PPKE megbízott oktatója, tudományszervezési csoportvezető, aki 

az Őrült, okkultista, sátánista – Égetett és organikus mázak a metalzenén című előadásában a kereszténységen kívüli világra fókuszált, és egyebek mellett betekintést nyújtott a 70-es és 80-as évek metalzenéinek történetébe, bemutatva az azokat körülvevő ismertetőjegyeket.

Macher Szilárd, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektorhelyettese elmondta, hogy a tánc és a zene a legősibb rítusok alkotóelemeiként a természeti vallások részét képezték: táncoltak a vadászat sikeréért, később az esőért vagy a bő termésért (mágia). A sámánok tánccal kerültek közel isteneikhez, az extázisban a testüket a végletekig használva léptek át a testetlenségbe, a szellemi közegbe. A rektorhelyettes kitért arra is, hogy a Bibliában is szó esik a táncról: hol megengedően, hol a bűnt jelképezve jelenik meg az Ószövetségben is, majd az Újszövetségben.

Botos Máté, a PPKE tanszékvezető egyetemi docense zárszavában hangsúlyozta, hogy A szekularizáció mint történelmi paradigma című kutatási program egyik célja egy konferenciakötet összeállítása, „amely mindegyik diszciplína területét érintve méltó emléket állít e vállalkozásnak”.

Sallai Zsófia beszámolója az egyetem honlapján olvasható.

Borítókép: Hallgatók A szekularizáció mint történelmi paradigma: a „szép” megváltozása című konferencián (Fotó: NKE)