A Csíksomlyói passió című előadás a Nemzeti Színház egyik meghatározó produkciója, éppen ezért a 2017-es budapesti kőszínházi bemutató után minden évben ezzel az előadással kezdjük az évadunkat – mondja Vidnyánszky Attila Kossuth-díjas rendező, a Nemzeti Színház vezérigazgatója. Mint fogalmaz, a 2017-es premiert követően ez az előadás a pesti kőszínházból zarándokútra kelt, és azóta a magyarság szakrális helyszínein adják elő minden évben. – A közönség száma és a visszajelzések évről évre megerősítenek bennünket abban, hogy ez az előadás – nem csak számunkra – több mint egy színházi produkció: a hitélmény megújítását szolgálja – mondja Vidnyánszky.
A színházi olimpián látható Vidnyánszky Attila rendezése
Ezt támasztja alá az a kötet is, amelyet a Magyar Művészeti Akadémia könyvkiadója jelentetett meg a több mint huszonötezer néző előtt zajlott 2018-as csíksomlyói előadásról. Ebben a közreműködők és a színészek tanúságtételei mellett arról az összefogásról is olvashat az érdeklődő, ami a hivatásos művészeket, az előadáshoz csatlakozó, helyi néptáncosokat és a nézőket egyaránt a kereszt alatt való találkozásra hívja.
A Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös előadásaiban a prózai színész mellett a táncos nem biodíszlet, a mozdulat sem alárendelt, kiegészítő szerepet játszik, hanem az egyenrangú színházi kifejezőeszközök egyike. A Csíksomlyói passióban vannak egész jelenetek, amelyekben a drámaiságot a táncosok mozgásának intenzitása adja
– tette hozzá az előadás társrendező-koreográfusa, Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész-koreográfus, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes vezetője.
Az idősebb nemzedék még emlékezhet arra a Csíksomlyói passióra, mely 1981-ben az akkori Nemzeti Színház produkciójaként több mint tízéves sikerszériát ért meg. Jézus szenvedéstörténetének színpadra vitele és az Erdéllyel való összetartozás kinyilvánítása akkor, az erkölcsileg szétzüllött diktatúra utolsó évtizedében valóságos tiltakozásként hatott. De Kerényi Imre rendezése azt is bizonyította, hogy a XVIII. századi iskoladrámák nyelvezete a mai közönség számára is élvezhető, ha azzal a hagyományos népi kultúrával társul, mely a táncházmozgalomnak köszönhetően kelt új életre. De vajon ma van-e létjogosultsága egy hasonló vállalkozásnak?
Csíksomlyó az 1990-es évektől az összmagyarság egyre nagyobb tömegeket vonzó zarándokhelyévé vált. Olyan spirituális fordulat ez, amelyre meggyőződésünk szerint méltán alapozhatunk.
A Nemzeti Színház mostani Csíksomlyói passiója keresztény hitünk alapjaira kérdez rá, az európai kultuszközösség esélyeire hívja fel a figyelmet. Egy olyan új színpadi nyelv megteremtését tűzi ki célul, melyben a bibliai történet XVIII. századi interpretációja, valamint Szőcs Géza kortárs költői átirata szerves egységet alkot a Berecz András által megszólaltatott vallásos népénekekkel és azzal a néptáncalapú koreográfiával, melyet a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagjai adnak elő. 2018-ban a csíksomlyói nyeregben, 2019-ben az esztergomi bazilika előtti téren, 2021-ben a debreceni református nagytemplom előtt volt látható az előadás. 2022-ben Kolozsváron vendégszerepelt a produkció. Ebbe a sorba illeszkedik a 10. színházi olimpia programjában a fővárosban látható ingyenes előadás.
Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!
Borítókép: Csíksomlyói passió (Fotó: Nemzeti Színház/Eöri Szabó Zsolt)
