Mondvacsinált történetnek tűnik, de hogy mégis működik, annak több oka van. Nyilvánvaló a film következetes álomszerűsége, amit experimentális stílus, sőt néhány komplett (és gyönyörű színekben pompázó) pszichedelikus szekvencia hangsúlyoz ki (ilyen rémálomszerű volt nemrég az Amitől félünk című horror). Nem annyira nyilvánvaló, mint inkább saját értelmezésünk szerint pedig ez a film egy szatirikus horror, tehát ezért sem kell a történetét teljesen komolyan venni.
Hősünknek végig kell néznie klónja kivégzését, ami furcsamód tetszik neki. Megkapta az inspirációját a helyiek brutális kultúrájának képében, így aztán nem akar távozni, helyette összebarátkozik a titokztatos femme fatale baráti körével. Akik, mint kiderül, átestek már ugyanazon, amin ő: megnézték a klónjuk halálát. Ők is rákaptak a virtuális erőszak látványára, sőt tovább is léptek: eleve azért jönnek, hogy a helyieket terrorizálják, aztán pedig kifizessék és végignézzék a klónjuk halálát. Hősünk számára gyorsan kiderül, hogy a civilizációs máz alatt a gazdag nyugati turista is vadállat.
Igazából olyasmit csinál egy horror nézője is, mint ezek a szadista nyaralók: virtuális veszélyt és erőszakot élvez, pedig a valóságban minden ilyesmitől menekülünk. De persze nem mintha Brandon Cronenbergnek bármi baja lenne a horror műfaj filmes hullámvasútjával, egyszerűen tudja, hogy akkor jó egy horror, ha saját magunkkal szembesít.
Borítókép: Alexander Skarsgård a filmben (Fotó: IMDb.com)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!