– Milyen érzés megélni, hogy a harminc évvel ezelőtti politikai fordulat, aminek aktív szereplője volt, ma a mozikban játékfilmként visszaköszön?
– Mi nem játéknak éltük meg annak idején, hanem nagyon komoly helyzetnek. Nemcsak maga a Blokád, de Antall József személyisége is indokolja, hogy erről az időszakról film készüljön és megörökítse a korszak két meghatározó figuráját, az első miniszterelnököt és az első köztársasági elnököt, Göncz Árpádot.
– Mit gondol arról a vitáról, ami Göncz Árpád személye körül kialakult a film őszi bemutatása után?
– Érthető, hogy vitát keltett Göncz Árpád ábrázolása, mert
nem egyezik azzal a képpel, ami kialakult róla a közvéleményben, a korabeli rendkívül elfogult média és a megmondóemberek jóvoltából. Ez a film az igazi Göncz Árpádot jeleníti meg. Ilyen volt.
– Szakértőként jelen volt végig a film készítésekor?
– Konzultáltak velem, Köbli Norbert forgatókönyvíró pedig elolvasta első könyvemet, ami erről az időszakról, a rendszerváltozásról szól, és aminek Antall József az egyik főszereplője. Nyolc évig írtam a könyvet. Nem történelemkönyvet írtam, hanem sztorikat, történeteket. Ennek során igyekeztem felidézni a szereplők beszédstílusát, viselkedését, a korszak valamennyi fontos politikai szereplőjének habitusát.
Sokoldalúan ellenőriztem az emlékeimet, egybevetve mások emlékeivel és a korabeli dokumentumokkal is, ezért úgy gondolom, hogy elég hitelesen bontakozik ki a rendszerváltozás története.
– A rendszerváltásról szükség volna még fikciós filmeknek születnie?
– Igen azt gondolom, hogy kellenének még erről szóló filmek.
– Miért?
– Azért mert
a játékfilm az a műfaj, amit szívesen néznek az emberek
és amiből megismerhetik, hogy mi és hogyan történt valójában a rendszerváltozás időszakában. A fiatalok nem sokat tudnak róla, akik pedig átélték, sokan negatívan élték meg, mert sokéves életstratégiájuk omlott egyszer csak össze. A Kádár-rendszer már viszonylagos konszolidációt teremtett, tulajdonképpen azt lehetett látni, hogy aki nem ment szembe a rendszerrel, az tíz év alatt egy Trabantot is vásárolhatott, ha meg meghalt a nagymama, akkor lakása is lett, és még egyetemre is mehetett, ha nem voltak ötvenhatosok a szülei. Szóval lehetett élni ebben a rendszerben és egyszer csak jött a nagy változás. Ráadásul az emberek úgy gondolták, ha olyan lesz a rendszer, mint Nyugaton, akkor úgyis fognak élni, mint a nyugatiak. Ehhez képest nem jobb lett, hanem rosszabb, mert az a hatalmas adósságállomány, amit örököltünk a kommunista kormánytól, átszámítva nagyobb volt, mint az a kár, ami az országot a második világháborúban érte.
Miközben nem voltak romok, látszólag minden rendben volt. Nekünk ezt kellett helyrehozni, ami persze nem mehetett egyik pillanatról a másikra. Nem egyszerűen lemásolni kellett a nyugati mintát, hanem az adott helyzetből kiindulva kellett csinálni egy piacgazdaságot, és közben megőrizni az ország működőképességét. Ezt nagyon megszenvedték az emberek. Hiába mondtuk, hogy lehet szabadon vállalkozni, hogyan tudhatott vállalkozni az, aki azt szokta meg, hogy dolgozott egy gyárban és elvesztette a munkáját. Ugyanakkor a rendszerváltozás a magyar történelem kiemelkedő eseménye, jószerével az egyetlen győztes forradalom. És fontos, hogy egy nemzet sajátjaként élje meg nagy történelmi pillanatait. Ezt megkönnyíti, ha ezek a nagy pillanatok egy-egy személyhez köthetők. Ebben segít egy ilyen film. A rendszerváltozás főszereplője Antall József volt. Ő volt az, aki kidolgozta azokat a kompromisszumokat, amelyek az első szabad választáshoz vezettek Magyarországon, majd kormányfőként ő irányította a rendszerváltozási folyamatot.
– A film rendezője, Tősér Ádám a napokban úgy fogalmazott lapunknak, hogy ma kevés dolog van, ami közös nevező lehet. Antall József szerinte ilyen. Hogy látja ön ezt: közös nevező ma ebben a végletesen megosztott magyar társadalomban az első szabadon választott miniszterelnök?
– Úgy fogalmaznék, hogy
ha valakinek, akkor neki van esélye arra, hogy közös nevező legyen. Hiszen Antall érdemeit ma már hajdani politikai ellenfelei is elismerik.
Ráadásul fájdalmasan korai halála megóvta attól, hogy az egyre méltatlanabb politikai adok-kapok részese legyen. És az is igaz, hogy egész életútjában egyetlen olyan momentum sem volt, ami miatt egy kicsit is szégyenkeznie kellett volna.
– Sok közönségtalálkozón van túl, a Mozgókép Fesztiválra is emiatt érkezett. Milyen kérdések hangoznak el a közönség soraiból, ami emlékezetes?
– Valaki felvetette, hogy miért nem az Eötvös Gimnáziumban forgatták, hiszen ott is tanított Antall, nemcsak a Toldiban.
Ragyogó színészekkel, saját arcukkal megjelennek a korabeli politikusok, amit egészen különlegesnek tartok.
Rákérdeznek a nézők arra, hogy kicsoda Somlai, ki volt a titkár. Ő három Antall-közeli figurából lett összerakva. Valóban volt egy kabinetfőnöke, aki tanítványa is volt, viszont a taxisblokád idején nem volt még Antall mellett, tehát több figurából össze kellett rakni.
– Az első közönségtalálkozón azt láttam, hogy meglepően sok a húszéves, akik nagyon kíváncsiak erre az időszakra. Így látja?
– Igen, és olyan is van, hogy az apa elhozza a fiát és a nagypapa is velük van, tehát három nemzedék nézi meg egyszerre, és mindhármuknak nagyon tetszik. Tele volt gimnazistával és tátott szájjal nézték a fiatalok a rendhagyó bemutatón a Toldiban.
– Van olyan politikai dráma, amit szeret?
– A Besúgó sorozat (2022), amit az HBO Max sugárzott, jó volt, hiteles volt. Más jellegű volt, a korabeli szereplőket nem jelenítették meg.
– Göncz Árpádról, hogy látja, érdemes volna játékfilmnek készülnie?
Úgy gondolom, a Blokáddal Göncz Árpádról is elkészült a film.
