– Milyen érzés megélni, hogy a harminc évvel ezelőtti politikai fordulat, aminek aktív szereplője volt, ma a mozikban játékfilmként visszaköszön?
– Mi nem játéknak éltük meg annak idején, hanem nagyon komoly helyzetnek. Nemcsak maga a Blokád, de Antall József személyisége is indokolja, hogy erről az időszakról film készüljön és megörökítse a korszak két meghatározó figuráját, az első miniszterelnököt és az első köztársasági elnököt, Göncz Árpádot.
– Mit gondol arról a vitáról, ami Göncz Árpád személye körül kialakult a film őszi bemutatása után?
– Érthető, hogy vitát keltett Göncz Árpád ábrázolása, mert
nem egyezik azzal a képpel, ami kialakult róla a közvéleményben, a korabeli rendkívül elfogult média és a megmondóemberek jóvoltából. Ez a film az igazi Göncz Árpádot jeleníti meg. Ilyen volt.
– Szakértőként jelen volt végig a film készítésekor?
– Konzultáltak velem, Köbli Norbert forgatókönyvíró pedig elolvasta első könyvemet, ami erről az időszakról, a rendszerváltozásról szól, és aminek Antall József az egyik főszereplője. Nyolc évig írtam a könyvet. Nem történelemkönyvet írtam, hanem sztorikat, történeteket. Ennek során igyekeztem felidézni a szereplők beszédstílusát, viselkedését, a korszak valamennyi fontos politikai szereplőjének habitusát.
Sokoldalúan ellenőriztem az emlékeimet, egybevetve mások emlékeivel és a korabeli dokumentumokkal is, ezért úgy gondolom, hogy elég hitelesen bontakozik ki a rendszerváltozás története.
– A rendszerváltásról szükség volna még fikciós filmeknek születnie?
– Igen azt gondolom, hogy kellenének még erről szóló filmek.
– Miért?
– Azért mert
a játékfilm az a műfaj, amit szívesen néznek az emberek
és amiből megismerhetik, hogy mi és hogyan történt valójában a rendszerváltozás időszakában. A fiatalok nem sokat tudnak róla, akik pedig átélték, sokan negatívan élték meg, mert sokéves életstratégiájuk omlott egyszer csak össze. A Kádár-rendszer már viszonylagos konszolidációt teremtett, tulajdonképpen azt lehetett látni, hogy aki nem ment szembe a rendszerrel, az tíz év alatt egy Trabantot is vásárolhatott, ha meg meghalt a nagymama, akkor lakása is lett, és még egyetemre is mehetett, ha nem voltak ötvenhatosok a szülei. Szóval lehetett élni ebben a rendszerben és egyszer csak jött a nagy változás. Ráadásul az emberek úgy gondolták, ha olyan lesz a rendszer, mint Nyugaton, akkor úgyis fognak élni, mint a nyugatiak. Ehhez képest nem jobb lett, hanem rosszabb, mert az a hatalmas adósságállomány, amit örököltünk a kommunista kormánytól, átszámítva nagyobb volt, mint az a kár, ami az országot a második világháborúban érte.
