– Egyfajta összegző szándékkal készült az új anyag, előrevetítve, hogy ez az utolsó stúdióalbuma. Miért döntött így?
– Kilenc nagylemez, egy EP és egy single jelent meg a Little G Weevil név alatt, ez legalább nyolcvan saját szerzeményt jelent. Szerintem ez elég. Az If I May… a tizedik album, amellyel szépen keretbe foglalom az eddigi munkásságomat. 2008-ban adtam ki az első lemezt, azóta eltelt tizenöt év, így értelemszerűen már másképp, más játékstílussal adom elő ugyanazokat a dalokat. Ezeket szeretném újra felvenni. Az album egyébként július végén jelent meg, 36 streamingplatformon van jelen világszerte. Érkeznek a rendkívül pozitív nemzetközi lemezkritikák, és elindult a rádiójátszás is, nemcsak Európában, de ausztrál, angol, észak-amerikai blues- és közszolgálati rádiókban is.

Az amerikai Roots Music Report lejátszási listáján saját kategóriájában a harmadik, az összesített listán pedig a nyolcadik helyen szerepel az If I May... című album.
Ez a világ első számú független zenei listája. A heti slágerlista a világ minden tájáról beérkező rádióállomások adatait gyűjti össze, melyek roots zenét, többek között bluest is sugároznak.
– Az előző két albumán modernebb megközelítésű bluest játszik, az If I May…-n viszont visszakanyarodik a tradicionális blueshoz.
– Én mindig is az afroamerikai tradicionális blues megközelítést kedveltem, azt tanultam meg, azt sajátítottam el. Ez ugyanolyan népzene, mint a magyar népzene, csak az afroamerikai kultúrából táplálkozik. Ennek a muzsikának is vannak olyan zenei stíluselemei, dallamai, ritmusai, amelyek kötelezőek, ettől lesz tradicionális.
Ahogyan a magyar népzenében is eltérőek egyes tájegységek zenéi, úgy a tradicionális blues is régiónként változik. Más stílusjegyek vannak Texasban, mások Mississippiben és mások Louisianában. Amit pedig mindenképp érdemes hangsúlyozni, hogy ebből a műfajból, az afroamerikai bluesból alakult ki az elektromos zene.

– Sokan nem tudják vagy hajlamosak elfelejteni, hogy ez a tradíció mennyi mindent átjárt a Rolling Stonestól a Black Keysig. Miles Davis pedig egyenesen azt mondta, hogy minden blues.
– Sőt, a popzenére is nyugodtan mondhatjuk, hogy bluesalapú, a legjobb példa erre Michael Jackson, aki rengeteg bluesalapot használt, csak másképp, modernebbül hangszerelte meg a dalaiban. Konkrét számokat sorolhatnék (Billie Jean, Black or White), amelyeknek az alapriffje vagy az alapritmusa valamelyik hagyományos blues.