Állítólag a Kopaszkutya lemez betiltásából még felsőbb politikai körökben is nagy vihar kerekedett 1981-ben, a kulturális vezetés élénken érdeklődött, hogy egyáltalán hogyan fordulhat elő az, hogy a filmet engedélyezték, de az ugyanazt a zenét tartalmazó nagylemez mégsem jelenhetett meg. Persze ez is csak álcsodálkozás volt, hiszen maga a cenzurális rendszer is következetlen módon működött, sokszor nem tudta a fej, hogy mit csinál a kéz.
Filmpremier: nagy vita után engedélyezés
Addig is voltak már olyan számok, amiket kiadtak lemezen, de rádióban nem sugároztak, voltak, amiket játszottak koncerteken, de lemezen nem jelenhettek meg, ugyanakkor külön rádiófelvételek mégiscsak készültek róluk. A paletta széles volt, és napestig lehetne sorolni a kádári–aczéli cenzúra paradox lépéseit, döntéseit. A Kopaszkutya tehát abszolút beleillett ebbe a képbe, és amikor kialakult ez a fonák helyzet és elkészült a film, Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes leírta róla a véleményét az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának (TKKO) 1981 májusában, hiszen érezte a hatalom is, hogy ebben a kérdésben – legalábbis önmagukhoz képest – gyors és precíz döntést kell hozni. Tóth Dezső persze mielőtt tollat ragadott, megnézette a filmet befolyásos potentátokkal, így Bors Jenővel, az MHV igazgatójával, Gyurkó László író-újságíró-színházigazgatóval, Köllő Miklós dramaturggal, Szabó B. István kritikus-irodalomtörténésszel, a híres megmondóembernek számító Vitányi Ivánnal, a Népművelési Intézet korábbi, valamint a Művelődéskutatási Intézet akkori igazgatójával és Pándi Andrással, a KISZ KB Kulturális Osztályának korábbi vezetőjével, aki akkor már az MSZMP KB TKKO alkalmazottja volt (utóbbi személy felkérése milyen érdekes: mielőtt a miniszterhelyettes a TKKO-nak megírta volna a véleményét, még kikérte ugyanazon szervezet egyik munkatársának meglátását – igazi pártállami fából vaskarika). Miután mindenki teljesítette a kiszabott feladatot, meg kellett nyilvánulnia egy megbeszélésen, kifejtve véleményét a filmről. Kicsit persze post festa volt ez a nagy igyekezet, mert már ezt megelőzően, 1981. március 24-én arról tájékoztatta Bors Jenőt Fogarasi István, a film gyártásvezetője, hogy az ebben az ügyben mindenható Filmfőigazgatóság áldását adta a Kopaszkutya bemutatására. A megbeszélésen egyébként olyannyira szerteágazók voltak a vélemények, hogy a bemutatást ellenzők is találtak a filmben pozitívumot, és a mellette állóknak is akadtak fenntartásaik. Összességében a bemutatáspártiak kerültek fölénybe, mert ez az ad hoc bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Kopaszkutyánál jóval renitensebb darabot is játszottak már a magyar mozikban, ráadásul a film reális problémára, a társadalom perifériájára szorított vagy szorult, egyre sokasodó tagjainak helyzetére fókuszált. További érvként merült fel a film engedélyezése mellett, hogy a köztudatban már lábra kelt a híre, így a média segítségével a filmben szereplő zenészek jóformán mártírokká válhattak volna, ha nem került volna sor az országos premierre.