Éppen egy jótékonysági gálaestet szervezett Szarvas József a tragikus hirtelenséggel meghalt pályatársának és barátjának, Kaszás Attilának, amikor a fülébe jutott, hogy Pokorni Zoltán Hegyvidék polgármestere és a Mozaik Művészegyesület is készül valamire.
Így aztán összevonták és közösen kezdték szervezni a gálát, amely egyben a Kaszás Attila-díj első díjátadója volt. Mint Szarvas József Kossuth-díjas színész felidézte, hősi idők voltak ezek, amikor ma tragikusan elhunyt művész felfoghatatlan halála, összefogást eredményezett. A szakmát és a közönséget egyszerre rázta meg a hír, és mindenki tenni akar emlékének ápolásáért és családja segítéséért.
– Én közben nem tudhattam arról, hogy magamnak szervezem a gálát a színészegyesülettel, mert végül kiderült, én kaptam a színészek bizalmával és szavazataival az első Kaszás Attila-díjat – idézte fel a múltat mosolyogva Szarvas József.
– Kaszás Attila hirtelen halála döbbentett rá arra, micsoda kivételes személyiség volt, és akkor világosodott meg előttem, hogy milyen sokat is jelentett nekem.
Ez a megrázó élmény, egyfajta katarzis volt.
A pajtaszínház gondolata korábban fogant meg bennem, de akkor, Attila elvesztése után alapítottam meg az őrségi Viszákon az azóta is működő pajtát – mesélte.
Mint mondja, nem tudja, hogy volt-e ennyire egységben valaha a szakma azóta, mint Kaszás Attila megítélésében. – Ez a „csehszlovák fiú”, aki sem a magyar, sem pedig a szlovák állampolgárságot nem volt hajlandó felvenni, különös pillére és meghatározója volt a szakmának, és azoknak az évtizedeknek, amelyekben mi a pályánkat elkezdtük. Utólag derült ki számunkra, hogy mekkora munkát végzett Attila, aki a személyiségével közösséget épített – tette hozzá.
Az egykori Csehszlovákiában Vágsellyén született Kaszás Attila egy interjúban azt mondta:
Kisebbségi magyarnak lenni egy másik életérzés… A határon túli magyarnak azt jelenti a haza, mint a sivatagi embernek a víz. Egy sivatagi embernek a víz lelkiállapot.
A díj utóélete példa nélküli, Kaszás szellemisége igazodási pont, szakmai és emberi minőség. Olyan színészt jelölnek évente a társulatok, akik a pályájukat magas színvonalon űzik, mindeközben odaadó hozzáállásukkal közösséget építenek, és sokat tesznek azért, hogy a társulat egységben maradjon. Különös ereje van ennek akkor, amikor a társulati lét, annak az eredeti minőségében kevésbé megfogható, minta rendszerváltozás előtt.
