Nagy Gusztávval a Kultúra.hu készített interjút.
Nagy Gusztáv megemlékezett arról, hogy hagyományos cigány családban látta meg a napvilágot. Nyolcan voltak testvérek, de őt a nagybátyjáék nevelték, akiknek nem adatott meg, hogy gyermekük lehessen. Örömmel beszélt gyermekkori élményeiről, a nagy szegénység ellenére boldogan éltek, még akkor is, amikor a mindennapi élet valóban kihívások elé állította a szüleit.
Nagy Gusztáv évtizedek óta a cigány nyelv és kultúra ápolója és gondozója.
Az interjúban kiemelte, hogy a több ezer éves cigány nyelv igazi kincs, amelyet ápolni, óvni és használni kell.
Egy nyelv kialakulása nem egyik napról a másikra történik, és ebből az is következik, hogy a múltunkat őrizni kell.
Felhívta a figyelmet, hogy noha a cigány emberek is ugyanúgy megtanulnak írni-olvasni, mint a magyarok, sőt érettségizhetnek cigány nyelvből, mégis, a nyelvük folyamatosan kopik, kevesebben használják és művelik.
Ez a romákra nézve szomorú tény, ugyanis az anyanyelvünkön kívül soha semmink nem volt, és ha ezt is elhagyjuk, akkor mint népcsoport valójában megszűnünk létezni.
Tizenöt-tizenhat éves korában kezdett el igazán érdeklődni a költészet iránt. Először dalszövegeket fordított, majd szerelmes verseket írt. Az igazi változás akkor kezdődött el, amikor Rostás Farkas György versét meglátta a Magyar Ifjúság című lapban: akkor döntötte el, hogy ő is írni szeretne.
Amikor első verse megjelentet nyomtatásban, akkor még inkább megérezte, hogy ez a hivatása, alkotni szeretne.
Nagy Gusztáv nemcsak a lírában, hanem az epikában is otthon van. Meséket ír, elsősorban a felnőtt korosztálynak. Az idős cigány emberektől rengeteg történetet, szóbeszédet hallott, amelyek több évtizeddel később is ösztönzik, és felhasználja őket a mesékhez.
Kiemelte: nemcsak a könyvek, versek terén kell ápolni a cigány nyelvet és a műveltséget, hanem az oktatás területén is.
1993-ban, amikor létrejött Budapesten az első roma szakközépiskola, akkor az igazgatóhelyettes, Choli Daróczi József hívta, hogy tartson irodalmi színpadot a diákoknak. Három év után pedig a cigány nyelvi órákat és a cigány népismeretet is ő tanította. Onnan is ment nyugdíjba, de máig tanít, oktat, neveli a cigány fiatalokat. Közel négy évtizede a Romano Nyevipe (Cigány Újság) című hetilap munkatársa, később pedig a Rom som (Cigány vagyok) című újság főszerkesztőjeként is dolgozott, amely nagyon sokat jelentett neki.
Beszámolt arról is, hogy örömmel fogadják családjában, cigány közösségében az értelmiségi pálya során elért sikereket.
Unokahúgának is sikerült felsőoktatási végzettséget szeretni, unokái ugyancsak egyetemet végzett fiatalok.
A teljes interjú a Kultura.hu-n érhető el.
Borítókép: Nagy Gusztáv az interjú készítésekor (Forrás: YouTube)
