– Egyszerre dolgozik színművészként és a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatójaként. Az évad vége felé milyen szerepekben láthatja a közönség, van-e mostanában olyan szerep, ami kifejezetten tanította önt valamire?
– A színészet a tanult szakmám, az igazgató az, amivé váltam. Ez a kettő együtt már nem teszi lehetővé, hogy annyit játsszak, mint korábban. Előtte volt olyan évad, amikor színészként kétszáz előadásom volt. Jelenleg a színház igazgatása miatt évadonként csak két szerepet vállalok. Eddig Szolnokon repertoárszínházat működtettünk, ami azt jelentette, hogy lejátszottuk az évad darabjait, majd le is vettük őket a műsorról. Az új rendszerben – amelyet próbálok bevezetni – viszont nem búcsúzunk el az előadásoktól, hanem mennek tovább a darabok. Ezért gyakorlatilag most több előadásban játszom, mint kettő, hiszen a meglévő, továbbfutott előadásokban még benne vagyok. Hogy ebben mit kapok színészileg? Hihetnék sokan, hogy válogatok, de nem így van. Rendelkezem egy szakmai múlttal, a színpadon eltöltöttem húsz évet – vannak szerepek, melyekre a képességeim követelnének, de nem mindegyik ilyen szerepet játszom el. Idén egy kisebb feladatot vállaltam az Eldorádóban, amivel most vettünk részt a debreceni Deszka Fesztiválon, valamint a Függöny fel! című vígjátékban a rendezőt játszom. A színházi évad végén vagyunk ugyan, de még lesz 10-12 előadásunk. Az egyik néző éppen kérdezte tőlem, hogy nem vállalok-e túl sokat – visszakérdeztem, hogy miből gondolja? Azt válaszolta, azért, mert színházigazgató, színész és rendező is vagyok egyszerre. Mondtam, hogy örülök, ha úgy sikerült megformálni a szerepemet, hogy elhitte, rendező is vagyok, de valójában az egy színészi munka volt. A Függöny fel! című előadást tehát tudom ajánlani, de játszom még két szobaszínházi előadásban is, mint Az öldöklés istene vagy a New York-i komédia.
– A színházuk nyáron fesztiválokra látogat, például az idei kaposvári Országos Színházi Találkozó programjában is szerepelnek.
– Hatalmas büszkeség ez számunkra, hiszen egy színháznak két sávon kell működnie. Egyfelől minőségi színházat kell csinálni, szakmai szempontok mentén, másodszor pedig olyat, melyre a közönség szívesen ellátogat. Ez a két irány nem mindig találkozik, de szerencsére nálunk kijelenthető, hogy igen. Számos nehézséggel szembesültünk az utóbbi években – koronavírus-járvány, energiaválság –, de ebben az évadban, miután semmilyen külső nehézség nem ért bennünket el, nőttek a nézőszámaink. Ez azt bizonyítja, hogy jó úton haladunk. Tehát 8500 bérletesnél tartunk, és körülbelül 30 ezer eladott jegynél járunk. Sok szakmai fesztiválra járunk: az évad elején a Vidor Fesztiválról sikerült díjnyertesen hazajönnünk, most pedig bekerültünk a kaposvári Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába – a Nemzeti Színházzal és a Vígszínházzal vagyunk a szemleprogramban, „versenyben”. Úgy látom, nemcsak a nézőszám tekintetében és a visszatérő nézőkkel értünk el sikert, hanem szakmailag is ott vagyunk azokon helyeken, melyek nagyon fontosak. Természetes, hogy nyáron sem állunk le. Megyünk többek között a Városmajori Színházba, a Szarvasi Vízi Színházba és Gyulára is játszani, így az évadban játszott darabokat több helyre elvisszük a közönségnek.
– A napokban kihirdették a 2024/2025-ös színházi évadot. Miket láthat majd a közönség a következő időszakban?
– Tavaly és idén is a vidámság évadát hirdettük meg. Azt veszem észre, hogy az emberek most kicsit a könnyebbet, a könnyebb műfajokat szeretnék nézni, ami nem viseli meg őket. Holott hiszem, hogy meg kell találni a helyét másnak is – a Színműhelyben találhatók a komolyabb műfajok és a vidámak, a zenések pedig a nagyszínpadon kapnak helyet. Elsőként a Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés színmű kerül bemutatásra, másodikként a Vízkereszt, vagy bánom is én című vígjáték, harmadikként a Család ellen nincs orvosság, majd a Sweet Charity musical, és az évadot a Egressy Zoltán Portugál című komédiájával zárjuk. A Színműhelyben Spiró György Prah című darabját mutatjuk majd be, majd a Bűntény a Kecskeszigeten című előadást tekintheti meg a közönség. Tavasszal gyerekelőadások is lesznek. Az új előadások mellett mennek tovább az idei év sikerdarabjai is. Elértük azt, hogy tizenhat előadás futott egyszerre, márciusban például, tizenhárom különböző.
– Május 23-án Sztárok a páston... Hogyan tudta a munkáit, mind az igazgatói, mind a színészi hivatást, illetve a felkészülést időben összeegyeztetni? Korábban volt-e már bármiféle kapcsolata a vívással?
– Annyi tapasztalatom volt a vívással és a pengével, amivel a színművészeti oktatásban és a színpadon találkoztam. Elég intenzív, amikor három hónap alatt kell megtanulni egy nagy vívást a színpadon. Ott teljesen más állapotban van az ember, más a mentális állapot, emiatt egy nagyon komoly felkészülést igénylő feladat. Tehát pengével már találkoztam, de, ilyen formában, sportként nem éltem még át. A magánéletemnek is fontos része a sport. Ez a produkció és ez a vállalás egy apró betekintés a sportágba, ami annyira tetszik, hogy elárulom, szeretném majd folytatni. Amit megtapasztaltam a vívás világából, az nagyon szép. Az irodámban is gyakoroltam, a kardió edzéseket megtartottam és néha lejártam vívni a Honvédba is. Amit amatőrként megtehettem a felkészülés során, úgy gondolom, megtettem. Az ellenfeleim csodálatos emberek, győzzön a jobbik alapon legyen ez valaminek a kezdete.
— A május 23-i mérkőzésen tehát egyfajta baráti hangulatú vívás várható?
— Ember Márk lesz az ellenfelem, akit csodálatos színésznek tartok. Generációja egyik legnagyobb tehetsége – látom a színpadi munkásságát és tudom, hogy lelkiismeretesen készül. Ha végigjátsszuk az asszót, és én jövök ki győztesen, akkor örömmel megyek a döntőbe, de akkor sem fogok elkeseredni, ha a döntő alatt már csak szurkolóként veszek rész, hiszen mindhárom srác nagyon kedves számomra. Nem is kérdés, hogy a sport öröme és népszerűsítése mellett, a baráti hangulat megtartása lesz az első számú.
