– 1983-ban indult útjára a Zsámbéki Szombatok kezdeményezés, amely a jelenlegi programsorozat előfutárának tekinthető. Akkor mi volt a célja az eseményeknek, és ez a misszió hogyan alakult át az évek folyamán?
– Zsámbék neve negyven éve összeforrt a színházzal, a bátor és újító törekvésekkel, a tematikus sorozatokkal. A Zsámbéki Szombatokat 1983-ban Mátyás Irén és Bicskei Gábor alapította, beírva ezzel a várost a kortárs színjátszás és színházművészet fontos helyszínei közé. Zsámbékon előadást nézni önmagában szakrális élmény volt, kiszakadva a színház szokásos kereteiből, egyfajta téren és időn túli közegbe kerülve, remek művészek kiváló előadásaival és olyan színháztörténetileg is fontos momentumokkal, mint például a beregszászi színház első vendégjátékai. Kiváló produkcióknak lehetett tanúja a zsámbéki közönség, azonban látogatottság és finanszírozhatóság szempontjából ezek idővel sajnos nem voltak fenntarthatók.
A Rakétabázis mint előadóhely megszűnésével a színház játszóhelye megváltozott, a célcsoportja is átalakult, de az irodalom és a színház iránti elköteleződés a városban megmaradt.
Hisszük, hogy Zsámbékon, ahol a kreatív energiák összeadódnak, számos művész kötődik a városhoz, a színház szellemisége részben továbbvihető, részben újító törekvésű alkotókkal újrateremthető. Ezen az örökségen elindulva és ezt továbbgondolva született meg 2019-ben az új műsorstruktúra, több, a városhoz kötődő művész szakmai támogatásával. Észszerű költségvetés mellett ismert fellépőkben és erős programban gondolkodtunk, nagy hangsúlyt fektetve a nézőszám növelésére. A Zichy-kastély, a Zárdakert és az egyedi atmoszférájú Romtemplom mint műemléki különlegességek színházi játszóhellyé alakítása szervesen kapcsolódott és igazodott megújult programstruktúránkhoz és közönségünk igényeihez.
–Évről évre a repertoár összeállításánál mik a fő szempontok?
–Repertoárunk összeállításánál négyes műsorszerkesztési elvet követünk: kamaradarabok, kisprodukciók (szerzői estek, zenés irodalmi estek, felolvasószínház), saját bemutató, fesztiválok. Kiemelten fontos műhelynek tartjuk a határon túli színházakat (Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, Kolozsvári Állami Magyar Színház) az ott folyó markáns, progresszív, újító jellegű művészi munka miatt, a külföldi produkciók meghívásával a színház korai korszakára jellemző, gyümölcsöző határon túli együttműködést kívánjuk feléleszteni.
Nagy hangsúlyt fektetünk a tematikai igényességre, a műfaji sokszínűségre, szem előtt tartva az aktuálisan elérhető színházi és zenei kínálatot.
Közös produkciókat szorgalmazunk kőszínházakkal, keressük igényes színházi produkciók szabadtéri bemutatkozásának lehetőségeit. Erős a kötelék a nálunk fellépő alkotókkal és előadókkal, évről évre tudatosan bővítjük ezt a kört, a fellépők és a közönség örömére. Olyan produkciók meghívására törekszünk, melyek érvényesen, érzékenyen tudnak reflektálni a társadalmi, emberi problémákra, hol komoly, hol humoros-szatirikus formában, de mindenekfelett igényesen.
– Három helyszínen várják az érdeklődőket az előadásokra. Ezek milyen plusz töltetet, hátteret tudnak nyújtani egy eseményhez?
– Fő játszóhelyünk a Keresztelő Szent János Iskolaközpont, azaz a Zichy-kastély belső udvara, ezen a helyszínen játszunk az évad nagy részében, itt épül fel a nagyszínpadunk és a közel hatszáz főt befogadó nézőterünk. Ez egy mesebeli hely, ahol múlt és jelen, klasszikus és modern lenyűgöző harmóniában létezik, így válik alkalmassá arra, hogy a legváltozatosabb programok, színházi előadások, szerzői estek, koncertek befogadó tereként működjön. A fákat, a lenyugvó napot, a csillagos eget állandó természetes díszletként „használjuk”, a tücskök, madarak, a harangszó vagy a feltámadó szél pedig nem egy alkalommal váltak „szereplővé”, legutóbb például egy Csoóri Sándor és Pilinszky János életművét feldolgozó koncertszínház alkalmával. Ahogy egy kedves nézőnk megfogalmazta:
Annyira különleges és egyedi, hogy amikor a záróképnél feltámadt a szél, és dideregni kezdtünk, azt hittem, szélgép nyomja a hideget ránk, az előadás részeként...
A fenséges Romtemplom, illetve az ősfás Zárdakert természetes díszletében játszani a művészek számára inspiráló, a közönség számára pedig felejthetetlen előadásélményeket nyújt. Emlékezetes volt a 2019-es évünk: a Sztalker Csoport Vízkereszt, de amúgy mindegy című darabjának Romtemplomnál tartott nappali próbáját többször félbeszakította a vihar, együtt izgultuk végig a napot a társulattal, és együtt örültünk a telt házas esti sikernek. Grecsó Krisztián és Kollár-Klemencz László estjén több alkalommal is kutyaugatás és felzúgó traktorzaj szűrődött át a templom szomszédos utcájából – ez mosolyt csalt mind a közönség, mind a fellépők arcára, akik be is építették az est forgatókönyvébe, „sztori” lett belőle, személyes történet. A Zárdakertben tartott Pilinszky-estet esőköpenyben ülte végig a közönség, Vecsei H. Miklós és Szabó Balázs fölé pedig két nézőnk tartott esernyőt. Rengeteg hasonló megható, emberi pillanatban volt részünk – ezekért érdemes színházat csinálni, ezekért a pillanatokért csinálunk színházat!
– Több visszatérő művésszel dicsekedhet az eseménysorozat, ön szerint miért jár vissza szívesen Vecsei H. Miklós, Grecsó Krisztián vagy Csorba Lóránt?
– A Zsámbékra visszajáró művészek közül sokan kapcsolódnak személyes történettel a helyszínhez, családi vagy szakmai kötődésük van. A színház korábbi korszakában a Bázison lépett fel például Trill Zsolt, Csákányi Eszter, Máté Gábor, Mucsi Zoltán, Keresztes Tamás. Mácsai Pál édesapja megfestette a Romtemplomot. Vecsei H. Miklóst gyermekkori emlékek fűzik a szomszédos Tök településhez. Egy májusi koncert alkalmával az iskola érettségiztető tanárai Beck Zoltán öltözőjében hagytak egy kedves üzenetet, amit a zenész meg is osztott közösségi oldalán egy viszontüzenettel. Sok-sok hasonló kedves élményünk van. Zsámbék egy különleges energiájú, színháztörténelmi jelentőségű helyszín. Jó értelemben vett „falusi” vendégszeretettel és barátsággal várunk minden hozzánk érkezőt.
– Mennyiben cél a fiatal, illetve a vidéki közönség megszólítása?
– A repertoárunkban új és üde színfoltként feltűnő igényes koncertek nem titkolt célja a fiatalabb korosztály megszólítása és bevonzása. A Pünkösdi fesztivál beváltotta ez irányú reményeinket, de a műsoron lévő színházi produkciók közül is akad jó néhány, amely felkelti a fiatalok érdeklődését és figyelmét. A Keresztelő Szent János Iskolaközpont tanárai rendszeresen látogatják előadásainkat, előfordul, hogy családostul jönnek az előadásra. Közönségünk a Pest vármegyei régió egész területéről látogatja színházunkat.
Legtöbben Budapestről és a környező településekről érkeznek. Hiszem, hogy a fővároshoz ilyen közelségben helye van egy igényes nyári színházi helyszínnek, hogy Zsámbék adottságai, különleges terei máshoz nem hasonlítható közeget tudnak adni az alkotáshoz és a művészet befogadásához egyaránt.
– Milyen tehetséggondozói tevékenység kötődik a Zsámbék Nyári Színházhoz?
– Jövőbeni terveink között szerepel, hogy fellépési lehetőséget és helyszínt biztosítsunk a Színház- és Filmművészeti Főiskola színészosztályának. Minden évben vendégül látnánk egy-egy vizsgaelőadást. Szeretnénk ebből hagyományt teremteni, megidézni a színháznak azt a korai korszakát, amikor Máté Gábor színészosztályának tagjai évente adtak egymásnak találkát a Zsámbéki Színházi Bázison.
