– 1983-ban indult útjára a Zsámbéki Szombatok kezdeményezés, amely a jelenlegi programsorozat előfutárának tekinthető. Akkor mi volt a célja az eseményeknek, és ez a misszió hogyan alakult át az évek folyamán?
– Zsámbék neve negyven éve összeforrt a színházzal, a bátor és újító törekvésekkel, a tematikus sorozatokkal. A Zsámbéki Szombatokat 1983-ban Mátyás Irén és Bicskei Gábor alapította, beírva ezzel a várost a kortárs színjátszás és színházművészet fontos helyszínei közé. Zsámbékon előadást nézni önmagában szakrális élmény volt, kiszakadva a színház szokásos kereteiből, egyfajta téren és időn túli közegbe kerülve, remek művészek kiváló előadásaival és olyan színháztörténetileg is fontos momentumokkal, mint például a beregszászi színház első vendégjátékai. Kiváló produkcióknak lehetett tanúja a zsámbéki közönség, azonban látogatottság és finanszírozhatóság szempontjából ezek idővel sajnos nem voltak fenntarthatók.
A Rakétabázis mint előadóhely megszűnésével a színház játszóhelye megváltozott, a célcsoportja is átalakult, de az irodalom és a színház iránti elköteleződés a városban megmaradt.
Hisszük, hogy Zsámbékon, ahol a kreatív energiák összeadódnak, számos művész kötődik a városhoz, a színház szellemisége részben továbbvihető, részben újító törekvésű alkotókkal újrateremthető. Ezen az örökségen elindulva és ezt továbbgondolva született meg 2019-ben az új műsorstruktúra, több, a városhoz kötődő művész szakmai támogatásával. Észszerű költségvetés mellett ismert fellépőkben és erős programban gondolkodtunk, nagy hangsúlyt fektetve a nézőszám növelésére. A Zichy-kastély, a Zárdakert és az egyedi atmoszférájú Romtemplom mint műemléki különlegességek színházi játszóhellyé alakítása szervesen kapcsolódott és igazodott megújult programstruktúránkhoz és közönségünk igényeihez.
–Évről évre a repertoár összeállításánál mik a fő szempontok?
–Repertoárunk összeállításánál négyes műsorszerkesztési elvet követünk: kamaradarabok, kisprodukciók (szerzői estek, zenés irodalmi estek, felolvasószínház), saját bemutató, fesztiválok. Kiemelten fontos műhelynek tartjuk a határon túli színházakat (Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, Kolozsvári Állami Magyar Színház) az ott folyó markáns, progresszív, újító jellegű művészi munka miatt, a külföldi produkciók meghívásával a színház korai korszakára jellemző, gyümölcsöző határon túli együttműködést kívánjuk feléleszteni.
Nagy hangsúlyt fektetünk a tematikai igényességre, a műfaji sokszínűségre, szem előtt tartva az aktuálisan elérhető színházi és zenei kínálatot.
Közös produkciókat szorgalmazunk kőszínházakkal, keressük igényes színházi produkciók szabadtéri bemutatkozásának lehetőségeit. Erős a kötelék a nálunk fellépő alkotókkal és előadókkal, évről évre tudatosan bővítjük ezt a kört, a fellépők és a közönség örömére. Olyan produkciók meghívására törekszünk, melyek érvényesen, érzékenyen tudnak reflektálni a társadalmi, emberi problémákra, hol komoly, hol humoros-szatirikus formában, de mindenekfelett igényesen.
