Százhuszonöt éve született a Pulitzer- és Nobel-díjas amerikai legenda

1899. július 21-én született Chicago egyik külvárosában, az Oak Parkban a Pulitzer- és Nobel-díjas amerikai író. Ernest Hemingway egy szenvedélyesen horgászó-vadászó orvos apa és a művészetek iránt fogékony anya második gyermekeként született, életében és munkásságában szerencsésen ötvözte e két ellentétes örökséget.

Hemingway és negyedik felesége, Mary Walsh újságíró. Fotó: Underwood Archives

A harmincas évek végén harmadik feleségével, Marta Gellhorn írónővel Havanna mellett vásárolt szerény birtokot, a Finca Vigíát, ahol két évtizeden át élt. 

A második világháborúban volt haditudósító, részt vett a brit légierő bevetésein, a normandiai partraszálláskor az amerikaiakkal kelt át a La Manche csatornán, 200 fős csapatával részt vett Párizs felszabadításában, az Ardennekben is harcolt.

Bátorsága, katonai jártassága a hivatásosokat is lenyűgözte.

A háború után visszatért Kubába, és 1946-ban egy gyors válást követően ismét megnősült, negyedik felesége, Mary Walsh is újságíró volt. Vele is sokat utazott, afrikai szafarin vettek részt és könnyebb sérülésekkel átvészeltek két repülőgép-balesetet is.

1950-ben írta A folyón át a fák közé című regényét, amely visszhangtalan maradt. 

Annál nagyobb sikert aratott az idős kubai halász heroikus története, Az öreg halász és a tenger, amelyért 1953-ban Pulitzer-, majd egy évvel később Nobel-díjat kapott.

„Az ember nem arra született, hogy legyőzzék” – a regény kulcsmondata Hemingway személyes hitvallásaként is értelmezhető. A műből Spencer Tracy főszereplésével készült nagy sikerű filmváltozat 1958-ban, de ez nem nyerte el az író tetszését. Hemingway egy barátját, az író A. E. Hotchnert kérte meg, hogy csinálja meg valamikor a saját adaptációját, és Hotchner több mint hatvan év elteltével, 101 évesen valóra váltotta ígéretét: a műből készített színdarabját 2019 elején mutatták be Pittsburghben.

Harca saját démonaival

Bár Hemingway jóban volt az 1959-es forradalmat vezető Fidel Castróval, a következő évben elhagyta Kubát, és az Idaho állambeli Ketchumben vásárolt házat, ahol megpróbált ugyanúgy élni és alkotni, mint korábban. 

Depressziós szorongásai miatt azonban kétszer is klinikára került, elektrosokk-kezelést is kapott.

Szenvedéseit ez sem enyhítette, és 1961. július 2-án ketchumi házában főbe lőtte magát. 

Halálakor John F. Kennedy elnök ezt mondta róla: 

Kevés ember tudott annyira hatni az amerikai nép érzelmeire és véleményére, mint Hemingway. Első ragyogó párizsi megjelenése óta csaknem minden támogatás nélkül átformálta az irodalmat és földünk lakóinak gondolkodásmódját.

Írói hagyatéka és máig élő emlékezete

Hagyatékában sok kézirat maradt, ezek nagy részét azóta kiadták (Vándorünnep, Szigetek az áramlatban). Írásainak férfias jellege éppúgy hozzájárult népszerűségéhez, mint a nyilvánosság előtt zajló, kalandokkal, veszélyekkel, szenvedélyes szerelmekkel, nagy ivászatokkal teli élete. Végsőkig lecsupaszított, tárgyilagos és őszinteségre törekvő, rövid mondatos stílusa számos íróra hatott, sokan próbálták utánozni.

Műveiből több filmadaptáció is készült, mozgalmas életéről pedig többek között a Bob Yari rendezte Papa című amerikai alkotás, az első hollywoodi film, amelyet Kubában forgattak az 1959-es forradalom óta.

A floridai Key Westen, ahol a harmincas években élt, minden évben megrendezik az emlékének szentelt fesztivált, amelynek egyebek mellett része egy novellapályázat és a hagyományos Hemingway-hasonmásverseny is. Ketchumi háza 2015-ben bekerült az amerikai nemzeti történelmi helyek regiszterébe, 2019-ben nyílt meg egykori havannai otthona helyén az író örökségét őrző központ. Hemingway kéziratainak jelentős részét a bostoni John F. Kennedy Elnöki Könyvtár és Múzeum őrzi.