Minden idők egyik legnagyobb női R&B popénekesének életéről Kasi Lemmons készített filmet Anthony McCarten forgatókönyve alapján. Az I Wanna Dance With Somebody Whitney művészetének esszenciáját kísérli meg bemutatni: a félelmetes tehetséget, a kitartást, az akarást, az éneklés mindent felülíró, éltetőerejét.
Houstont joggal hívták The Voice-nak, azaz A Hangnak. Már tizenegy évesen a helyi gospelkórus szólistája volt, persze a genetika is dolgozott, édesanyja ugyanis Cissy Houston soulénekesnő, keresztanyja pedig Aretha Franklin volt. A korai évekről csak nagy vonalakban beszél a film, az viszont egyértelműen kisejlik, hogy az anya keményen fogta a lányát, ha az éneklésről volt szó.
Egy zeneközpontú alkotásról van szó (elhangzanak a díva emblematikus dalai), ahol a fókusz végig az énekesnő szakmai előmenetelén és nem a magánéleti eseményeken van. Nem másítja meg a valóságot, nem rejti el Whitney sötét pillanatait, mégsem ezek kapnak hangsúlyt a filmben.
Naomi Ackie, ha külsőre annyira nem is hasonlít a soul dívára, az énekesnő mimikáját, jellegzetes kézmozdulatait remekül levette.
Erről Clive Davis, a film producere egy interjúban így nyilatkozott:
Nagyon lenyűgözött minket, hogy Whitney személyiségét sikerült megragadni.
A producer azt is elmondta, hogy készült már dokumentumfilm és tévéfilm is Whitney-ről, de egyik sem mutatta meg az énekesnő lelkét, alázatát, zenei attitűdjét. Ezt pótolandó készítették el ezt a filmet.
