Nemere István 1944. november 8-án született Pécsen. Már tizenéves korában írni kezdett, a középiskolát a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban végezte, ott tanulta meg az eszperantó nyelvet is. Miután nem vették fel a tanárképző főiskolára, 1963-tól előbb gépgyári munkásként, majd erdészetben, könyvesboltban, az Állami Térképészeti Hivatalnál dolgozott, de boncsegéd is volt, rövid ideig pedig statiszta a Hunnia Filmgyárban.
1966-ban egy lengyel tanárnőt vett feleségül, és Lengyelországba költöztek, ahol Nemere a toruni Kopernikusz Egyetem könyvtárában kapott munkát. Emellett diplomáciai tolmácsként dolgozott, és megtanulta az angol, német, francia, olasz, spanyol, orosz, szlovák és ukrán nyelv alapjait is. A hatvanas évek végén készítette első fordításait és novelláit, ezeket magyar újságokban publikálta. A lengyel politikai hatóság folyamatosan vizsgálódott utána, végül 1972-ben visszaszökött Magyarországra, ahol szintén megfigyelték.
1975-ben diplomázott le az ELTE könyvtár szakán, végül 1980-tól lett szabadúszó és főállású író. A hetvenes években több újságnál is publikált, első könyve, A rémület irányítószáma című krimiregény 1974-ben jelent meg. Kezdetben saját nevén publikált ifjúsági írásokat, később főleg tudományos-fantasztikus regényeket írt, de krimiket, kaland- és társadalomlélektani regényeket is megjelentetett.
1980-ban A fantasztikus nagynéni címmel jelent meg az első ifjúsági regénye, amely komoly sikert aratott, Ruttkai Éva főszereplésével meg is filmesítették. 1981-től kezdve egészen haláláig minden évben jelentek meg könyvei. A rejtélyes jelenségekkel, a történelem titkaival és az emberi képességekkel kapcsolatos paratudományos munkái ellentmondásos visszhangra találtak, de ismertté tették nevét. Később egyre gyakrabban írt álnéven, néha női néven is. Élete utolsó szakaszában főleg történelmi témájú könyveket publikált.
Mintegy 11 millió példányban keltek el művei, amelyeket számos nyelven adtak ki, köztük perzsául és eszperantóul is. 1982-ben az Európai Science-fiction Szövetség a legjobb író címmel ismerte el. Az 1990-es években kétszer egymás után megválasztották a Nemzetközi PEN Club eszperantó csoportja elnökének, ennek alapján a Svéd Akadémiánál javaslatot tehetett az irodalmi Nobel-díjra.
2019 októberében megjelent 723. és 724. könyve, ezzel átvette a világrekordot Barbara Cartlandtól, mint a legtöbb művet jegyző író.
