A két film között mégis nagy különbség, hogy amíg a Karácsony Artúr a felnőtteknek szóló sci-fi elemek közepette is egy klasszikus karácsonyi film maradt, olyan családi témákkal, mint az egymásnak feszülő generációk, addig A hullahó-akció nagyobb igyekezettel próbál a felnőttek kedvére tenni, látványos akciókkal megtölteni a játékidőt, ám közben sokkal kevésbé van karácsonyi (vagy legalábbis meghitt) hangulata, még az északi sarki központ is egy gigászi metropolisz.
Eddig úgy tűnhetett, hogy nem különösebben ajánlom A hullahó-akciót, pedig inkább csak arról lehet szó, hogy Jack O’Malley-hoz hasonlóan az én buta felnőtt fejem is inkább a rossz dolgokra fókuszál.
Bár a családi film, azon belül is a karácsonyi film egy mélyen lesajnált műfaj, valójában az egyik legnehezebb is. A hullahó-akciónak is csak annyi a bűne, hogy nem tud úgy kitörni a középszerűség mocsarából, mint az elmúlt évekből a Karácsonyi krónikák vagy a A karácsony szellemében (mostanában a romantikus műfajokhoz hasonlóan a karácsonyi tartalmak is streamingre költöztek). Másfelől viszont megvannak a maga erényei, a belső gyermek (pszichológiából jól ismert) fogalmának megjelenítése például még az én szőrös szívemet is komolyan meghatotta.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!