Magára ismerhet, vagy még inkább megismerheti magát az, aki fellapozza az Athenaeum Kiadó által most megjelentetett Test és tudat című kötetet, amely három ciklusba gyűjti az embert középpontba állító verseket. Személyes motivációink, rejtett vágyaink, tudattalan működésünk, avagy önmagunk megtalálása a kitűzött cél, ami egyre nehezebb abban a széteső, zajos és kaotikus világban, amit a modernizmus képvisel. – Igyekeztem rávilágítani az ember társadalomban és természetben elfoglalt helyére. Ez olykor szimbiózist mutat, máskor görbe tükröt tart elénk. Vannak dolgok, amiket magunknak sem merünk bevallani, vagy egyszerűen csak nincs időnk felismerni a tömérdek teendőnk mellett – fogalmaz a szerző.
Lutter Imre: Test és tudat
Az első fejezetben a színek, rétegek, a természet formáinak szimbolikája, a másodikban a test és a tudat kapcsolata, míg a harmadikban a hétköznapok történéseinek egy-egy mélyebb lelki vetületét megfogó versek kaptak helyet. Ez utóbbi szekciónak Lélektől végletekig a címe, ami nemcsak felidézi Tóth Árpád Lélektől lélekig című versét, hanem tovább is gondolja azt: Lutter Imre a lelkiség, avagy a lélektan pszichológiájának lehető legnagyobb spektrumát kísérli meg kinyitni az itt található versekben.
Zalán Tibor recenziójában külön kiemelte a kötettel kapcsolatban, hogy milyen erőteljesen jelenik meg benne a családi költészet, amire szerinte Radnóti Miklós óta nem volt példa:
Lutter megújítja a mára lassan már feledésbe merülő családi költészetet. De ő kerüli az idillt, és a test és kapcsolat öregedéséről és törődéséről is mer mesélni; a szerelem elmúlása utáni második szerelmet Radnóti-szerű finomsággal és pontossággal kezeli és ábrázolja – lélektől végletekig.
S valóban, a Test és tudat szövegeiben vissza-visszaköszön az az elmélyült szerelem is, amit csak a hosszú házasévek tudnak kiérlelni magukból. – Nem divat a családról írni, és nem divat ódákat írni a feleségünkhöz sem. Én azonban igyekeztem megfogni, megörökíteni és megmutatni azokat a pillanatokat, amikért igazán érdemes élni, az ember minden vívódásával, örömével, a súrlódásokkal együtt.
Ezek sokkal fontosabb dolgok, mint az a materializált világ, amelyben mozgunk, vagy a másokkal vívott folyamatos küzdelem, a verseny, s a személyiségből, habitusból és képességekből eredő különbségek, mert a lélek az, ami összeköt bennünket. A szeretet, a szellemiség, és hogy egyszerre vagyunk képesek gondolkodni és érezni is, vagyis amit a test érez s a tudat felfog, aközött van a lélek
– állítja a szerző, külön hangsúlyozva ebben a döntéseinkért való felelősséget. – Sokszor letagadjuk vagy eltitkoljuk a saját felelősségünket, akár még saját magunk előtt is. De meg kell próbálnunk, ami szerintem olyan, mint a hit. Az ember ilyenkor meztelenre vetkőzik a gondviselés előtt, akárcsak Reményik Sándor tette, s tűpontos képet ad a világunkról, ahogy Babits Mihály a maga költészetében. A kérdés, hogy ha kizárjuk a külvilág zavaró tényezőit, akkor az ember mer-e saját maga tisztaságában fürödni úgy, hogy semmi mással nem foglalkozik? Szerintem ha ezt valaki egyszer megteszi, akkor az olyan jó érzés, hogy soha többé nem fog felhagyni vele. Olyan fontossá válik, mint a levegővétel.
