Képes lesz-e a konzervativizmus kivezetni a világpolitikát a zavaros időkből?

A Magyar Szemle új lapszámában az amerikai konzervativizmus átalakulásától a politikai teológia csapdahelyzetein át a hagyomány és modernitás konfliktusaiig több megközelítésben vizsgálja korunk helyzetét. A szám tanulmányai az ökológiai válság pedagógiáját, egyházjogi vitákat, modernitáskritikát és művészetelméleti kérdéseket is közös kérdéssé rendeznek: mi tart meg közösséget és értelmet zavaros korszakokban?

borító a jeruzsálemi Osztrák-Magyar Zarándokház (ma Szent Család Osztrák Hospice) kápolnájában található mozaik részletének felhasználásával készült. I. Ferenc József mellett bal oldalon II. András látható kereszteslovagként. Forrás: Magyar Szemle

Charlie Kirk életpályáját ismerteti tanulmányában Botos Máté, a Turning Point USA 2012-es alapításától egészen a 2025-ben bekövetkezett tragikus haláláig, és azt vizsgálja, milyen szerepet játszott az amerikai jobboldali aktivizmus megújulásában, illetve a szólásszabadság körüli vitákban. A 2022 óta erősödő konzervatív identitás nemcsak egyetlen szereplőhöz köthető, mélyebb kulturális és generációs törésvonalakból táplálkozó folyamat, amelynek Kirk jelképes alakjává vált.

Zalatnay István a politikai teológia jelenségét értékeli, részben a Magyar Szemle egy korábbi tematikus számának írásaira reagálva. Orosz és amerikai példákon keresztül arra a következtetésre jut, hogy a politikusok egyház felé tett gesztusai gyakran hűvös számításból fakadnak, miközben a politikai teológia iránti tömeges fogékonyság sokszor elementáris félelemből ered. Ez a félelem a szerző szerint csapdahelyzetet teremt, és megbénítja az érdemi közéleti vitát.

Masir Bence Alexander esszéisztikus tanulmánya a teológia és az ökológia mélyebb összefüggéseire irányítja a figyelmet, a középkori katolikus gondolkodástól a liturgiatörténeten át a bibliatudományig több terület fogalmait mozgósítva. Jem Bendell „négy R” keretét követve egy működő iskolai tankert mindennapjain át mutatja be, hogyan lesz a kertészkedésből a gyakorlati tudáson túl szemlélet- és jellemformáló pedagógia.

Chvála Márton a Szent X. Piusz Papi Testvérület körüli vitákat tárgyalja: az 1988-as püspökszentelések és Marcel Lefebvre kiközösítésének hátteréből kiindulva áttekinti a bírálók és a védelmezők érveit, majd kánonjogi hagyományból vett szempontokkal árnyalja a képet. Következtetése szerint több, gyakran hangoztatott vád leegyszerűsítő, és nem magyarázza meg kellő pontossággal atestvérület megítélésének összetettségét.

Pető Zoltán Prohászka Lajost krízisgondolkodóként mutatja be, és válságdiagnózisát a spengleri–ortegai modernitáskritika, illetve a keresztény kultúrkritika tágabb összefüggésében helyezi el. Prohászka kritikája egyszerre irányul a liberális modernitás materializmusára és értékvesztésére, valamint a totalitárius ideológiák személyiségellenes kollektivizmusára.

Henri de Montety művészetelméleti esszéje a stilizáció szellemi tétjét járja körül, különösen Cézanne és a Nabis-mozgalom példáin. A perspektivikus, naturalista ábrázolás korlátait hangsúlyozza, és amellett érvel, hogy a posztimpresszionista – sokszor antimodernnek nevezett – törekvések a stilizáció tudatos eszközeivel gyakran meggyőzőbben közvetítettek spirituális tartalmakat, mint a későbbi „modern” irányok.

A lapszám recenzió- és esszérovatában Suba Zoltán a 2025-ben megjelent Somogyi Győző-monográfiát ismerteti mint az életmű első igazán átfogó, rangjához méltó feldolgozását. Gazsó Dániel Daniel Finkelstein családi memoárján keresztül a hitleri és sztálini diktatúrák tapasztalatát és emlékezetét tematizálja, kiemelve a szovjet bűnök alulreprezentáltságát a közbeszédben. Erdélyi János a Pitcairn-szigetek és egy 19. századi amerikai település történetéből épít szimbolikus párhuzamot a mai Nyugat előtt álló választási lehetőségek érzékeltetésére. Tóth Klára Dobai Péterre emlékezve egy pontatlan nekrológot igazít helyre, míg Nagy Miklós Mihály Jomini hadelméleti klasszikusának 2024-es, kommentált magyar kiadásáról közöl alapos, Clausewitzcal is összevető recenziót.