Együtt kerek a nyár
Bodó Béla klasszikusa, a Brumi a Balatonon (1967), Vadadi Adrienn Palacsinta tábora (2016), illetve a Kozma Cs. Andi által írt Léni és a nyári szünet titkai egyaránt azt üzenik, hogy a legjobb nyárhoz csak jó társaságra van szükség. Ami akár a saját családunk is lehet. A Szeleburdi család – Hajónapló (1974), a Rezeda család kalandjai vagy a Ne szaladj el, csigaház! (2023) humorral mutatja be az együtt töltött vakációt, ahol a közös élmények legalább olyan fontosak, mint maga az utazás.
Miért nem öregszik meg a nyár?
A vakáció a gyerekirodalomban egy olyan különleges időszak, amikor a gyerekek néhány hétre saját történetük főszereplőivé válhatnak. Új helyzetekben próbálják ki magukat, barátokat szereznek, hibáznak, tanulnak, önállósodnak. A vakáció ezért nem csupán a nyarat vagy a tanév végét jelenti, hanem a gyerekkor egyik alapélményét. Ez pedig korántsem változott akkorát, mint a világunk. A mai regényekben persze megjelennek a mobiltelefonok, az internet vagy a modern utazási formák, de a történetek lényege változatlan maradt. Napjaink gyerekhősei ugyanúgy nyomoznak, táborba mennek, a nagyszülőknél töltik a szünidő egy részét vagy családjukkal utaznak, mint jó pár évtizeddel korábban. És közben olyan élményekkel gazdagodnak, amelyekre még sokáig emlékezni fognak. Noha ma általános jelenség a telefonfüggőség és a videójátékozás, a vakáció egyfajta időgépként működik. Talán nem csak a könyvekben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!