Willem Dafoe egy fergeteges tánccal igyekszik ellopni a lánya születésnapját

Homár, pezsgő, torta és unikornis, a csillogó Földközi-tenger, egy egzotikus sziget, mindenütt szolgák, testőrök és fontos emberek. Panos Karnezis regényéből Miguel Ángel Jiménez készített filmet, ami gyönnyörűen fényképezett, hedonizmusban úszó, képmutató és végtelenül manipulatív gazdagokról szól, és egy nem hétköznapi, rothadó család kálváriáján keresztül (már ami megmaradt belőle). Az ünnepelthez sok hasonlót láthattunk már az utóbbi években, de egyikben sem táncolt és acsarkodott ennyit Willem Dafoe.

Forrás: TMDb

Viszont mire a film eljut apa és lánya végzetes összeütközéshez, az ember valamivel nagyobb katarzist, vagy egy váratlan csavart várna, de Az ünnepelt nem a katarzisok, hanem a kiábrándultság filmje. Marcos – ez a súlyosan amorális, mindenkit manipuláló, ördögi férfi –  olyasmivel találkozik, amit nem tud pénzzel vagy hatalommal helyrehozni: nem egyszerűen csalódik a lányában, hanem sokkal nagyobbat csalódik benne, mint amire számított. 

Dafoe arca többet mond el erről a mély felismerésről, mint amennyit a film teljes dialógusban el tudna magyarázni.

Az ünnepelt néha túl sokat akar, időnként elkalandozik, a dramaturgia pedig a végére nem váltja be teljesen azt a feszültséget, amelyet másfél órán keresztül épített, de bőven van mivel kárpótolnia. Mert végső soron ez egy Willem Dafoe-film. Egy különös, gyönyörűen fényképezett, enyhén giccses, igazi görög tragédia. 

A filmet a 22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk, a mozikban szeptember 17-től nézhető.