„Hosszú távra nem tudunk tervezni, mert mindig az utolsó pillanatban derül ki, hogyan tovább” – néhány napja még így fogalmazott lapunknak Snétberger Ferenc, mikor arról kérdeztük, biztosított-e az idén 15 éves Snétberger Zenei Tehetség Központ működése. A háttérben a bizonytalanság látszott: elmondta, hogy a beszűkült lehetőségek miatt már külföldi tanárokat sem tudnak hívni a közpotba, nem tudnak koncerteket szervezni, ugyanakkor még bízott abban, hogy a hazai tehetséggondozás egyik zászlóshajója zökkenőmentesen működhet tovább. „Tele vagyunk ötletekkel és energiával, elkötelezetten folytatnánk a munkát” – mondta akkor. Kedden azonban a központ zenei és művészeti igazgatója az MTI-nek már arról beszélt, hogy a források elapadása miatt nem tudják elindítani az őszi képzést a felsőörsi központban. Bár többször keresték a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumot, választ eddig nem kaptak. Alább exkluzív háttérbeszélgetésünket közöljük, amely a friss hírek tükrében még drámaibb megvilágításba helyezi, mekkora érték került most az utolsó pillanatban a szakadék szélére.
A Snétberger Zene Tehetség Központ idén 15 éves Fotó: Melczer Zsolt
Fotó: Melczer Zsolt
A saját hang bátorsága
– A központ egyik fontos alapelve, hogy nem egy kész zenei modellhez akarják igazítani a diákokat, hanem abban segítik őket, hogy megtalálják a saját hangjukat. Hogyan lehet úgy technikát és tudást átadni, hogy közben a tanár ne erőltesse rá a saját zenei ízlését és elképzeléseit a növendékre?
– A nálunk tanulókra természetesen nagy hatással vannak a tanárok. Ismerik őket, hallgatják a játékukat, és sokan azért is jönnek hozzánk, mert tőlük szeretnének tanulni. Nekünk viszont más a koncepciónk, mint egy hagyományos zeneiskolának. A diákok többsége zenész családból jön, vagy eleve nagyon szoros kapcsolata van a zenével, ezért abból próbálunk kiindulni, amit otthonról hoznak, ami már eleve bennük van.
Fiatalkorban természetes, hogy a növendékek a mestereik vagy a kedvenceik játékát másolják, és megpróbálják utánozni őket. Szerintem ez jó és szükséges szakasz, de egy idő után el kell engedni a mintákat és meg kell keresni a saját karaktert.
Én mindig azt mondom nekik, hogy minél előbb találják meg, mi az, ami egyedül csak rájuk jellemző. Ez nem könnyű, mert a tanári hatás erős, nálunk pedig rendkívül intenzív a képzés. A nyári kurzus négy hétig tart, a tavaszi és az őszi etap már csak kéthetes, ezért rövid idő alatt nagyon sok mindent kell átadnunk. Közben figyelünk arra, hogy ne erőltessünk rá semmit a fiatalokra. Mindenki hordoz magában egy egyedi világot, és idővel erre maguk is ráébrednek. Próbálunk együtt zenélni velük, megmutatni és elmagyarázni a zene mélyebb lényegét – azt, hogy a leírt hangok mennyi szabadságot és lehetőséget rejtenek magukban.
– Az improvizáció is része a Snétberger-központ képzésének. De mit lehet valójában tanítani az improvizációból? Meg lehet-e tanítani azt a fajta szabadságot és biztonságot, amely ahhoz kell, hogy valaki előre megírt zenei kapaszkodók nélkül is merjen reagálni a pillanatra?
– Nehéz kérdés. A jazz-zenésznek, aki erre a pályára készül vagy már ezen a pályán van, valahogy van egy olyan érzéke, ami ehhez kell. Aztán a többit már el lehet sajátítani, lehet tanulni, fejleszteni. Sok kiváló klasszikuszenésznek ez nehezen megy, miközben lenyűgözően játszik akár egy teljes darabot fejből. Mindig is csodáltam azokat, akik egy nagy hangversenyen kotta nélkül adnak elő klasszikus műveket. Nekem ez elképzelhetetlen. Nálunk is sok klasszikuszenei háttérrel érkező gyerek foglalkozik jazz-zel és improvizációval. Érdeklődnek iránta, kérdezgetik, hogyan működik. Erre persze nehéz jól válaszolni: van egy dallam vagy akkordsorozat, amire improvizálunk, és éppen az a csodálatos benne, hogy mindenki azt csinál vele, amit akar. Ilyenkor nagyon sok minden felszínre kerül az emberből, és éppen ez benne az érdekes.
Fotó: Melczer Zsolt
– Mit árul el egy fiatal személyiségéről az, ahogyan improvizál?
– Például azt, hogy mennyire mer kockáztatni, mennyire nyitott az új megoldásokra, és hogyan reagál arra, amikor nincs előre megírt út. Elképzelhető, hogy az improvizáció az élet más területein is segíti őket, nem tudom, valóban így van-e. Aki jól tud rögtönözni, annak ez nagy előny és egyben nagy öröm is. Amit egy koncerten eljátszunk, azt nem tudjuk megismételni, mert az ember mindig másképpen reagál, és ez izgalmas. Klasszikus műveket is szoktak improvizálni – érdekes, ahogy egy ismert mű zenei anyagából kiindulva egészen másfelé indulnak el, miközben egy-egy dallamfoszlányból még felismerhető marad az eredeti.
Megtartó közösség
– Nagyon különböző társadalmi, kulturális és zenei háttérrel érkező fiatalok kerülnek be az intézménybe. Van-e bármilyen feszültség az identitás megőrzése és a közösséghez tartozás között? Hogyan lehet úgy közös zenei és emberi közösséget teremteni, hogy ne halványuljanak az egyéni különbségek, sajátosságok, karakterek?
– Jó kérdés, sokat beszélgetünk erről a gyerekekkel az órákon is. Rendkívül sokszínű családi és kulturális közegből érkeznek hozzánk, a növendékek 70-80 százaléka roma. Bár egy sokrétű közösségről van szó, mégis nagyon erős közöttük az összetartozás.
Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amikor látom, mennyire összehozza őket a zene. Nálunk egyáltalán nincs egyéni különbségekből fakadó feszültség.
Sőt, akik olyan családból jönnek, ahol volt lehetőségük zeneiskolába járni, azok rengeteget tudnak segíteni a többieknek: korrepetálják őket szolfézsból, kottaolvasásból, ritmusolvasásból. A zene ennek a motorja.
– A tehetség kibontakozását számos, a zenei képességeken túlmutató tényező befolyásolja. Az elmúlt tizenöt év tapasztalata alapján melyek azok a körülmények, amelyek leginkább meghatározzák, hogy egy fiatal valóban zenei pályára tud-e lépni?
– A legmeghatározóbb tényező egyértelműen a családi háttér és a biztos bázis. Mindig nagyon fájó, ha egy tehetség nem tud kibontakozni, és ez a legtöbbször a szülői támogatás hiányára vezethető vissza. A családok sokszor nem látják a jövőképet, vagyis azt, hogy a gyerek a zenélésből később képes lesz eltartani magát, sőt akár a szeretteit is. Persze így is akadnak, akik végül más hivatást választanak. Sokan közülük azonban később mégis visszatérnek hozzánk, mert hiányzik nekik ez a közeg, a támogató légkör és az együtt muzsikálás öröme. A nálunk töltött évek akkor is óriási útravalót adnak, ha nem a zenét választják élethivatásul, hiszen a köztük kialakuló, rendkívül szoros szociális háló és
az emberi kapcsolatok egy életre megmaradnak.
Fotó: Melczer Zsolt
– Tizenöt év alatt több száz fiatal vett részt a programban. Mennyire tudják követni, mi történik velük a központ elhagyása után, és milyen tapasztalataik vannak arról, hogyan alakul később a pályájuk?
– Korábban jóval nagyobb mozgásterünk volt: hatvan-hatvanöt növendékkel foglalkoztunk, míg most csupán harmincan tanulnak nálunk.
Volt egy kiválóan működő modellünk: a nyáron felvett új gyerekek két-három évig jártak hozzánk, majd felvételiztek a konzervatóriumba vagy a főiskolára. Mára sajnos megszűnt a mentorprogramunk, amely a koncepciónk egyik legfontosabb pillére volt. Bár egy-két mentor és az animátorok továbbra is segítik a munkát, már nincs meg az a stabil háttér, amely lehetővé tette, hogy minden diák életét folyamatosan nyomon kövessük – beleértve a családtagokkal való kapcsolattartást, a tanulmányi előmenetelt és a mindennapi boldogulásukat. Ez a fajta utókövetés most rendkívül nehéz. Bízom benne, hogy a jövőben változik a helyzet, de biztosat egyelőre nem tudok. Ami viszont óriási öröm számomra:
az elmúlt másfél évtizedben nálunk megfordult több száz növendék legalább 85 százaléka sikeresen bejutott a főiskolára, és a zenei pályán maradt. Ezt hatalmas eredménynek tartom, és végtelenül büszke vagyok rájuk.
ízom benne, hogy egyszer egy európai turné részeként is lehetőségünk lesz bemutatni a központot. Eddig külföldön mindenhol lenyűgözte a szakmát az iskolánk; rácsodálkoztak arra, hogy ilyen összetartó közösség és ilyen színvonalas tehetséggondozó munka működik Magyarországon. Nagyon remélem, hogy a jövőben még szélesebb körben megismerik majd az iskolánkat.
– A központ működése többféle támogatói forrásra támaszkodik, miközben a felvett diákoknak a képzés ingyenes. Tizenöt év után mennyire kiszámítható a finanszírozás, és jelent-e ez nehézséget a hosszú távú tervezésben?
Hosszú távra nem tudunk tervezni, mert mindig az utolsó pillanatban derül ki, hogyan tovább. Az őszi időszak finanszírozása biztosított, de hogy utána mi vár ránk, azt egyelőre nem látom. Ez a bizonytalanság azért is nehéz, mert korábban rendszeresen hívtunk külföldi tanárokat, akik workshopokat tartottak és tanítottak nálunk, és nagyon sokan szeretnének is jönni. Most erre nincs lehetőségünk.
Koncertet sem tudok úgy szervezni, mint régebben, ezért is óriási dolog, hogy a tizenöt éves jubileumunk alkalmából felléphetünk a Zeneakadémián, a Liszt-ünnepen. Szeretném, ha ez a központ, amely a hazai tehetséggondozás egyik zászlóshajója, zökkenőmentesen működhetne tovább. Tele vagyunk ötletekkel és energiával, elkötelezetten folytatnánk a munkát. Egyre több a jelentkező, de kapacitás híján sajnos nem tudunk mindenkit felvenni. Ilyenkor arra kérjük őket, hogy próbálják meg egy év múlva, és amint felszabadul egy hely, azonnal értesítjük őket.
Jubileumi koncert a Zeneakadémián
A Snétberger Zenei Tehetségközpont tizenötödik évfordulója alkalmából október 10-én jubileumi koncertet rendeznek a Zeneakadémia nagytermében, a Liszt-ünnepen. A hangversenyen egykori és jelenlegi növendékek, valamint tanáraik lépnek színpadra, így olyan zenészek is találkoznak, akik különböző évfolyamokban kerültek kapcsolatba az intézménnyel. A Snétberger Ferenc által összeállított műsor többféle zenei világot kapcsol össze: a barokk, klasszikus és romantikus mesterek művei mellett kortárs szerzők darabjai, jazzszámok és improvizációk is elhangzanak. A koncert vendég-közreműködője Matthieu Michel trombitaművész.
Ellehetetlenült a felsőörsi központ finanszírozása
Snétberger Ferenc kedden az MTI-vel közölte: nem tudják elindítani az őszi képzést a felsőörsi Snétberger Zenei Tehetség Központban, mert a program finanszírozása ellehetetlenült. A kiválasztott tehetségek iskoláiba még a kikérőket sem tudták elküldeni, és nincs aláírt szerződésük a tanárokkal, illetve a személyzettel sem. A központ többször kereste a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumot, de választ eddig nem kaptak. Snétberger Ferenc szerint a program helyzete az elmúlt három-négy évben romlott jelentősen. A 2011-ben indult Snétberger Program 2015-től a Nemzeti Tehetség Központ keretében évi 140–150 millió forintos támogatást kapott, az elmúlt években azonban a nekik odaítélt összeget több mint a felével csökkentették. A forráshiány már a mindennapi működést is érinti: az elmúlt időszakban nemcsak hangszerekre és erősítőkre, hanem hegedű- és gitárhúrra sem jutott pénz.
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
