Kieślowski nagyon mély, lelki kapcsolatokat ábrázol filmjében. A néző a film végén felteszi a kérdést, mi az azonos a két lányban azon felül, hogy egyformán néznek ki, és mindketten mérhetetlenül érzékenyek. Hamar rá lehet jönni: mindkét lányt az apja nevelte föl teljesen egyedül. Ahogy Veronique apja mondja egy helyütt az alkotásban: nem volt módja arra, hogy búslakodjon, mert fognia kellett lánya kezét. Amire Veronique csak annyit reagál: igen, fogtad a kezem. A bábos, mikor már jól megismerték egymást Veronique-kal, kifarag két teljesen egyforma lányt. Miután Veronique magára ismer, ijedt arccal kérdezi, miért van kettő. Mire a férfi: „Sokat használom az előadásokon. Tönkremegy.”
A lány, aki a hangokat követte
Óriási dolognak számított ez a tévéfilmsorozat, a Duna Televízió hazánkban temérdek alkalommal vetítette.

Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!