Ébredés – száz év magány után, avagy a túlélés záloga

Trianon centenáriumi emlékezetét még a világjárvány sem volt képes igazából legyűrni. Ha államilag szervezett központi rendezvényeken nem is fejezhettük ki nemzeti gyászunkat, bizonyos politikai alakulatok, civil szervezetek és nem utolsósorban különböző művészeti ágak képviselői a maguk módján hangot adtak a száz esztendeje történteknek. 

A lágyabb vagy épp keményebb dallamok zömét Szűcs Norbert komponálta, aki az ízes-rockos szólókért és az akusztikus gitárhangokért is felel. Retzler Péter kísérőzenekari billentyűs és „régi motoros”, úgyszintén kivette részét a zeneszerzésből, de egy-egy nótát Szekeres Tamás, Loksa Levente és a hajdani VM Band-basszusos, Ács András is hozzátett a repertoárhoz.

Úgy tűnik, nem volt hiábavaló az idén negyvenöt esztendős zenei pályafutás. Időközben felnőttek a gyerekek, kiderült, az almák nem estek messze a fájuktól. Vivien és Szabolcs immár önálló, megméretett és tehetséges előadók, akik nem kallódtak el a zene világában. Képességeiket mindjárt meg is csillogtatták A lánc című dalban, ahol édesapjukkal osztoznak az énekszakaszokban. A lassú zongorabevezetővel és a családfő énekével induló, majd Szabolccsal folytatódó dal a közepénél nekiiramodik, hogy aztán Vivien beszállásával felgyorsulva, és szinte egymás „szavába vágva” jussanak el a nyugtató végkifejletig. Az igazi végkifejletet azonban a méltóságos tempóban megkomponált és előadott, a refrénekben vokállal dúsított, slágergyanús szerzemény, a Nem maradsz egyedül tétele hozza el. Az ígéret egyben azt az összetartozás-érzést erősíti, amely már a Határtalan dalban is megfogalmazódott, és amely a világ bármely pontjára sodródott magyarság túlélésének záloga.

Mert „Fújhat bármerről a szél, fontos vagy nekünk / Mert a holnapban csak együtt létezhetünk”.