Ami igazán jót tesz a léleknek

Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas koloratúrszoprán énekesnő, a Virtuó­zok komolyzenei tehetségkutató verseny zsűrielnöke, a Duna tévén látható Partitúra műsorvezetője, támogatja a fogyatékkal élő sportolókat és a fiatal tehetségeket. Miklósa Erikával beszélgettünk arról, hogy miből merít erőt szerteágazó tevékenységeihez és milyennek érzi Bach zenéjét.

Az énekesnő ma este az Árnyékból a fénybe koncerten lép fel Fotó: Kurucz Árpád

Az énekesnő ma este az Árnyékból a fénybe koncerten lép fel
Fotó: Kurucz Árpád

– Ma a Bach mindenkinek fesztiválon lép fel a Zeneakadémián. Milyennek érzi Bach zenéjét, és mit fog tőle énekelni az Árnyékból a fénybe című koncerten?

– Bach – akárcsak Mozart – mindig kordában tartja az embert. Annak dacára, hogy nehéz meg kényes műfaj Bachot énekelni, azért is vállaltam, hogy egy kicsit helyrerázzon. Mostanában kevesebb Mozartot énekeltem, és a kamaramuzsikálás is hiányzott. Régen látott régi kollégákkal zenélhetek együtt. Nagyon örülök, mert bár sokan szeretik Bachot, azért a vokális zene rajongói közül többen szeretik Verdit, Puccinit, mint a korábbi zeneszerzőket. Nagyon különleges a repertoár, például az egyik Bach-művet, amit éneklek, eddig nem is ismertem. Egy nagyon érdekes, kis virgonc tétel a kávézásról. Olyan humora volt Bachnak, hogy az valami elképesztő. És a János-passióból is fogok énekelni.

– Most vesz részt először a Bach mindenkinek fesztiválon. Hogy került bele ebbe a programba?

– A zseniális Kovács János karmester kért fel – akinek nagyon sokat köszönhetek a pályámon –, hogy volna-e kedvem részt venni a fesztiválon. Örömmel mondtam igent. Az est folyamán olyan zenészek vesznek körül, akik az Operaházban valamikor a korrepetitoraim voltak, nagyon érdekes találkozás lesz. Drahos Béla fuvolaművész is fellép, nekem ő az első számú tanár, nagyon hosszú már a közös szakmai múltunk. Örömzenélés lesz, az biztos.

– Mikor és hol találkozhatunk még önnel? Lesznek esetleg határon túli koncertjei is?

– Az biztos, hogy a Virtuózok zsűrijében. Ez egy rendhagyó évad lesz, mert most nem szólóvetélkedő lesz, hanem kamara-előadásokkal csapatok, családok fognak versenyezni. Az Erkel Színházban a Traviatában Vio­lettaként láthatnak az érdeklődők. Sok koncertem lesz, és hamarosan folytatódik a Duna tévén a Partitúra második évadsorozata is. Amúgy körbe szoktam mindig menni a Kárpát-medencében. Vajdasági származású vagyok anyai ágon, oda is megyek most koncertezni. Erdélybe sokat járok fellépni, júniusban ismét énekelek a Kolozsvári Magyar Operában, és megyünk az előadással Csíkszeredába is. Pozsony és környéke, Kassa is a tervek között van. Ezek az utak mindig jót tesznek a lelkemnek.

– Szociálisan és emberileg is nagyon érzékeny. Az éneklésen, zsűrizésen kívül még annyi mindennel foglalkozik, hogy felmerül a gyanú, klónozva van…

– Elég sokrétű az, ami engem érdekel és amivel foglalkozom is ténylegesen, és össze is függnek a dolgok. Az, hogy én a sportot ennyire szeretem, a szociális érzékenységem, a gyerekekre való nyitottságom mind a családból fakad, abból, amit otthon láttam. Tehát nem véletlen, hogy támogatom a fogyatékossággal élő sportolókat, együtt sportolok velük amatőr és válogatott szinten is, fiatal művészeket segítek, a Virtuózok programban is már a kezdetektől ott vagyok. Muszáj mindennek beleférni, de szerintem ez egyéniségfüggő, igazából én ezt nem érzem soknak. Ahhoz, hogy az életem teljes legyen, a személyiségem is kiteljesedjen, nekem ezekre szükségem van.