Jöttek a hírek a betegségről, de az akarat, az életigenlés, a család szeretete mindent legyőz. Az égiek úgy döntöttek, hogy Balázs Fecónak van még dolga itt a Földön. És lett is: újjászületés. Évfordulós Korál-koncertek, életmű-előadói estek egyedül vagy épp zenekarral. Mindegy. A dal ugyanaz marad.
2020. november 7. A dátum adja magát, a koncertprojekt elnevezése RockForradalom. De ez már nem is forradalom, valóságos háború – a Covid ellen. A koncert léte az utolsó pillanatig kétséges, ám az égiek úgy akarták, hogy legyen. És lett is.
Akkor még nem sejtettük, hogy Balázs Fecónak, a Neoton, a Taurus és a Korál előadóművészének ez a búcsúja. Búcsúja a színpadtól és a közönségtől, amelyért élt és oly sokat dolgozott.
Annak ellenére, hogy már küzdött a betegséggel, szokásos precizitásával, energikusan állta a hangpróbát, majd a vállalt műsorblokkot. Amelyet ott, az előadás „hevében” meg is toldott két tétellel. Radics Bélára emlékeztünk. Színpadon a Tűzkerék xT, a Hammond orgonánál Balázs Fecó. A Kőfalak leomlanak, A lány, akire szerelemmel nézhetek, Anyám, vigasztalj engem, Amit nem mondhattam el és a Zöld csillag. A Radics Béla Emléktársaság ünnepélyesen örökös tiszteletbeli tagjának fogadta. Függöny.
Húsz nappal életének utolsó színpadi fellépése után engedett a hívó szónak: és „hazafelé” csatlakozott Radics Béla és Som Lajos égi csapatához.
„Amikor vége az utolsó dalnak is,
Az utolsó hang is szétfoszlott már,
Magányos tárgyak az elhagyott színpadon,
Fölborult székek és konok homály.
Papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt,
Ki mondja meg, a dalaimból mennyi marad?”
Fecó! A dalaid velünk maradnak. Jó utat hazafelé!
A képeket Balázs Fecó utolsó, november hetedikei koncertjén készítette Török János.
