Gyászol az Omega. A „fekete november” kíméletlen tarolásának eredményeként Magyarország legrégebben működő formációja egy hónapon belül két zenekari tagot is elveszített. Benkő László alapító-billentyűhangszeres mellett a már korábban kilépett, meghatározó zeneszerző-basszusgitáros is az égi zenekarba igazolt. Miután Mihály Tamás negyvenhat esztendőn keresztül küzdött az élcsapat soraiban, nyugodtan kijelenthető, hogy „örök omegás” volt. Akárcsak Benkő László. A négy (!) esztendeig készült végrendelet jótékony hatásait az előrement régi társak már nem élvezhették.
A Testamentum, akár az Omega lemezkiadványainak többsége, egy trilógia utáni ráadásként is felfogható. Az első három korong – soraikban még Presser Gáborral és Laux Józseffel – a beat jegyében fogant, a negyedik, ötödik és hatodik a hard rock jegyeit viselte, majd ismét három album erejéig a hetvenes évek közepétől hódító space rockkal kötelezték el magukat. A későbbi, útkereső időszakban aztán megszakadt a jól bevált tematika. Miután a maguk szabta keretek között mindent és annak az ellenkezőjét is kipróbálták, nehéz lenne valamely markáns irányzatba kategorizálni az együttest. Egy biztos: az Omega rockzenekar maradt, néhány kiemelkedő slágert – és hétéves leállásukat – leszámítva váltakozó sikerrel morzsolgatta az 1987 és kétezres évek eleje-közepe közé eső időszakot. Nem is tehetett másként, hiszen a nyolcvanas évek közepétől, a „zenei rendszerváltozás” következtében „elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt”. Az Omega túlélt, ha nem rendszeres, de nagyszabású hazai, illetve külföldi koncertekkel életjelt adott magáról. Húszéves jubileumukat az egykori Budapest Sportcsarnokban koncertfilmfelvétellel ünnepelték meg, a Népstadionban három ízben is felléptek, mindannyiszor gigantikus, a tőlük megszokott fény- és látványelemekben bővelkedő előadásokon. 2004-től aztán az Omega ismét aktív, huszonegyedik századi menetelésüket kül- és belföldi turnék szegélyezték.
Hogy a 2010-ben útjára bocsátott Rhapsody, majd az azt követő Szimfónia & rapszódia, később az Oratórium az Omega-albumok közé sorolható-e vagy sem, arról megoszlanak a vélemények. Tény, hogy mindhárom kiadvány az új kompozíciók mellett az együttes életművéből válogat, szimfonikusra átértelmezve. Miképpen az is tény, hogy Molnár György gitáros, valamint Mihály Tamás basszusgitáros nem vett részt a közös munkában. Sőt, a Rhapsody egyértelműen Mecky (Kóbor János) neve alatt fut, rajta kívül egyetlen Omega-muzsikus sem szerepel a lemezen.
