The Lake and the Music. A tó és a zene. Találó cím. „Izgalmas és időtlen” felvételeit a békében, nyugalomban élő hallgatóknak ajánlja a Bodeni-tó partján letelepedett Dudás Lajos. Jó okkal: fordulatokban, zenei váltásokban bővelkedő pályája végén, a természet közelségében, a maga életében is nyugvópontra jutva, a dzsessz örökzöldjeinek friss hangvételű interpretációjával búcsúzik.
Van mire visszatekintenie. Figyelme szülei ösztönzésére korán a zene felé fordult, ám a javasolt zongora helyett a klarinéttal jegyezte el magát. Hamar rájött arra – és örömét is lelte benne –, hogy kis témákat tudott rögtönözni és variálni. Innen eredeztethető a dzsessz iránti érdeklődése. Ilyen képzésre azonban az 1950-1960-as évek Magyarországán nem nyílt lehetősége, ezért a Bartók Béla Konzervatóriumban, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte tanulmányait.
Már fiatalon bekapcsolódott a főváros zenei életébe. Eleinte a szaxofont részesítette előnyben, így készültek első lemezfelvételei a neves tangóharmonikás, Tabányi Mihály együttesében. A ’60-as évek első felében a népszerű Nebuló együttes tagjaként bejárta az országot és a fél szocialista világot. Néhány évet Bulgáriában töltött, ahonnan felesége is származik. Majd az akkori idők jellegzetes alkalmi munkavállalójaként Nyugat-Európa különböző országaiban a dixielandtől a dzsessz-rockig mindenféle zenével kereste a kenyerét. A megállapodás ideje 1973-ban jött el, amikor a németországi Neuss városban, Düsseldorf szomszédságában kapott és vállalt oktatói állást a helyi zeneiskolában.
Harminckét éves kor későinek tűnik az előadóművészi pálya kibontakoztatásához, de volt súlya a megszerzett, sokoldalú tapasztalatoknak, a biztos egzisztenciális háttér pedig lehetőséget teremtett progresszív zenei elképzeléseinek megvalósításához. A klasszikus zene tanáraként, kortárs művek szerzőjeként bekapcsolódott a város zenei életébe, miközben hódolhatott a dzsessz iránti vonzalmának is. Részben külföldre távozott magyar muzsikusokkal (Zoller Attila gitáros, Tommy Vig vibrafonos, Szudy János dobos), részben új, német partnerekkel (Alfred Haurand nagybőgős, Tom van der Geld vibrafonos, Kurt Billker dobos) kezdett dolgozni.
Első saját lemeze a két zenei világ iránti vonzalmának jeleként Reflections of Bach címmel 1977-ben jelent meg, amit a Contrasts (1978), majd a Detour (1980) követett. Pályájának jelentős lökést adott a monacói dzsesszzeneszerzői versenyen elért első helyezése Urban Blues című darabjával, amelyet 1982-ben kiadott Monte Carlo című, Zoller Attilával készített lemezének nyitószámául választott. Pályájának fontos állomása a CL-4 elnevezésű klarinétkvartett, amely 1986-ban Alte und neue Wege címmel lemezt is megjelentetett.
Dudás Lajos (középen), Philipp van Endert, Deseő Csaba, Illényi Katica és Berkes Balázs
Fotó: A szerző felvétele
A neussi bázisról induló tevékenysége egyre nagyobb nemzetközi figyelmet váltott ki, számos meghívást kapott német és európai dzsesszfesztiválokra. Kedvező kritikák méltatták lemezeit, kiemelve a klasszikus zenei képzéséből következő tiszta intonációját és lendületes rögtönzőkészségét. A ’80-as évek közepén már a kontinens legjobb klarinétosai között tartották számon. Nem az egyműfajú művészek útját választotta: idegenkedett a bevett formuláktól, mindig az új stílusok, megoldások és hangzások foglalkoztatták. Az 1970-es években megérintette a rock hatása, de kísérletezett az avantgárd közlésmóddal, a kötetlen kifejezéssel is. Legjobb formája alighanem a kontrolláltan szabad játékban teljesedett ki.
Az európai zene XX. századi történetét két hangrendszer és gondolkodásmód, a tonalitás és az atonalitás határozta meg. A kihívással Dudás Lajos is folyamatosan szembesült különböző alkotói korszakaiban. Brückenschlag (Hídverés) címmel 2015-ben megjelent CD-je sokrétű érdeklődésének foglalata, a „kortárs” európai zene, a népzene és a dzsessz kapcsolatának példázata: Anton Webern vonószenekarra írt öttételes művéhez három dzsesszes intermezzót illesztett, Magyar képek című szerzeménye Bartók Béla nyomán keletkezett, négytételes Balettzene című, dzsesszklarinétra és vonószenekarra írt kompozíciója pedig a társművészetek felé nyit utat. Mindegyik koncerten rögzített változatban, a Deutsche Kammerakademie Neuss előadásában szólal meg hatalmas sikerrel.
Életművének mennyiségben és intenzitásban is hangsúlyosabb része a dzsessz nem hagyományosan értelmezett, újragondolt és átlényegített nyelvezetéhez kapcsolódik. Állandó muzsikustársai közül évtizedek óta szoros partnere, újabban lemezeinek kiadója Philipp van Endert gitáros, akivel gyakran duóban lép fel, mint legutóbb Magyarországon a Háló Klubban, majd a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Dudás Lajos messzire távolodott hazájától, de mindig törekedett rá, hogy jelen legyen a magyarországi zenei életben. Ebben segítségére volt a Simon Géza Gábor által létrehozott lemezkiadó, amelyik Pannon Jazz és Pannon Classic márkanéven több CD-jét megjelentette az 1990-es években. Simon jegyezte A klarinét dimenziói című, a pályáját 1990-ig dokumentáló biodiszkográfiát is.
És most kezünkben van A Lake and the Music a Bodeni-tó hangulatos alkonyi képével, 1995 és 2005 között készült, részben kiadatlan felvételekkel. A Sweet Georgia Brown, az All of Me, az A Foggy Day és társaik jól ismert alapot szolgáltatnak a modern felfogású improvizációkhoz, a fantázia keretek között kibontakozó szárnyalásához. Az örökzöldek sorában a tradicionális zsidó klarinétjáték hajlításait idézve felhangzik Seress Rezső Szomorú vasárnap című, világszerte népszerű dala is. A lemez az egykori játszótárs, Tommy Vig But I…?, azaz: De én…? című szerzeményének nosztalgikus előadásával zárul, egyértelmű választ adva a szám címében megfogalmazott, talányos kérdésre.
