az a minimum, hogy kiállok az összetartozás mellett.
Első ízben 1994-ben, a Herfli Davidsonnal muzsikáltam Székelyudvarhelyen, attól kezdve folyamatosan járom a Kárpát-medencét, hála Istennek! És nagyon jó, hogy így van. De zenéltem már chicagói vagy São Pauló-i magyaroknak is. Én magyar muzsikus vagyok, akinek mind a két szó, a magyar és a muzsikus egyaránt fontos. Mivel a zenekar régóta foglalkozik a népzenénkkel, ezért a „Hazám, hazám” közel áll hozzám. Nem csupán a miénk, ez az egész világ kultúrája is. Mondhatom ezt blueszenészként, mert a bluesmuzsikusok mindenfajta zenében megállják a helyüket. Elég meghallgatni, hogy Tátrai Tibor mekkora gitárszólót ránt ebben a Csík zenekar átdolgozta népdalban.

Nem, nem, soha! Soha nem nyugszunk bele! Ez így van, azonban az már kiderült, hogy gyűlölködéssel semmire sem megyünk. Valami más utat kell találni. Az ész útját, a tanítás útját. Kiművelni a fiatalokat – összegezett Ferenczi György.
A Marosvásárhelyen született Keresztes Ildikónak nem volt kérdés, hogy részt vegyen-e a produkcióban, miként fogalmazott: erdélyi lányként a nemzeti összetartozást erősítő akciókban mindig szerepet vállal.

– Nagy örömömre szolgált a Csík zenekar dalában énekelni. Noha a népzene közel áll hozzám, még sosem énekeltem népdalt. Abban az időben, amikor én nevelkedtem, minden népi hagyományt lenéztek a városban. Meglehet, az akkori román rendszer igyekezett így beállítani a magyar népművészetet, mindenesetre én nem tanultam meg egyetlen népdalt sem. Most pótlok, most kezdem összegyűjteni a gyökereket, s közben rájövök, ezekre igyekeztek nevelni szüleink, amiknek mi akkoriban ellenálltunk.
Az énekesnő elárulta: amikor megkapta a zenei alapot, amire rá kellett énekelnie, illetve felvenni magát a videókliphez, és megmutatta marosvásárhelyi barátainak,
közösen sírtak a dal hallatán.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!