„Nekem folyamatosan »nem éltem hiába« érzésem van”

Ma kezdődik a Djabe zenekar országos lemezbemutató turnéja, amelyen a tavalyi Magic Stag korongjukat mutatják be élőben. Az együttes most Steve Hackett nélkül, ellenben több régi taggal, illetve új vendéggel lép színpadra. A koncertek okán Égerházi Attila zenekarvezetővel némi múltidézést is megengedtünk magunknak, hisz mégiscsak érdekes, miként lett nemzetközileg elismert a magyar, progresszív rockot, fúziós muzsikát, világzenét játszó csapat.

20210531 MN Budapest Djabe zenekar Égerházi Attila Magyar Nemzet fotó:Mirkó István

– A Djabe Magic Stag című korongja tavaly jelent meg, de most indulnak a lemezbemutató turnéra. A koronavírus-járvány miatt van a csúszás?

– Novemberben tartottuk volna a mostani koncerteket, továbbá előkészítettünk egy angliai turnét, amikor a világjárvány miatt minden leállt.

– Steve Hackett közreműködése nem újdonság, azonban a világhírű gitáros ezúttal társszerző, hiszen dalszöveget, illetve összekötő szöveget írt a Magic Stagre.

– Igen, már négy albumunk jelent meg az angol Cherry Red Records kiadásában, Djabe & Steve Hackett néven. Mivel a lemezek sikert arattak, úgy gondoltam, megpróbálok önálló Djabe-korongot kialkudni. Felbátorított, hogy az angol rajongóink fotót küldtek, amiből kiderül, hogy már külön fachot kaptunk a lemezboltokban, a Steve Hackett-tel közös mellett. A Cherry Red rábólintott az önálló album kiadására. Mindenképpen szerettünk volna egy angol nyelvű dalt a lemezre, főleg mivel a dobosunk, Kaszás Péter remekül énekel. Ezért elküldtük a zenét Steve Hackettnek és a feleségének, Jónak, ugyanis ők közösen írják szövegeiket.

– Ez esetben sajátosan magyar témát választottak.

– Valóban, a csodaszarvasmondát dolgozták fel. Mint írták, édesapám, Égerházi Imre magyar mondák, legendák festményeit nézegették, s úgy gondolták, ez jó téma lesz egy magyar zenekarnak.

Győrben, Debrecenben, Miskolcon és a fővárosban is fellépnek Fotó: Djabe

– Hogy akadtak rá festőművész édesapja műveire?

– Többször jártak nálam, akkor látták a festményeket. A 2003-as Táncolnak a kazlak lemezünkön játszott először Steve Hackett, amely lemezt édesapám képei ihlették. Ráadásul az ő apja szintén festőművész volt. Visszatérve a szöveg születésére, Barabás Tamás komponált egy zenét, amit kiküldtünk ­Steve Hackettnek, hogy írjanak hozzá szöveget.

Amikor visszakaptuk, igencsak meglepődtünk, ugyanis a Csodaszarvasról szólt.

Elküldtem a festményt Barabás Tamásnak és elhatároztuk, hogy új zenét írunk, mert az eredeti nem igazán illett a témához. Az új muzsikában megszólal koboz, sámándob, doromb, az azeri Malik Mansurov taron játszik (ami egy pengetős hangszer), megfelelő zenei közeget adva a szövegnek, amit inkább nevezhetünk versnek.

– Kevés olyan gitárost tudnék felsorolni, mint ön, aki zenekarába hív maga mellé egy gitárvirtuóz világsztárt.

– Nem lehet összehasonlítani kettőnk tudását. Én fiatalon Genesis-, később Steve Hackett-rajongó voltam. Így óriási megtiszteltetésként éltem meg, hogy Steve Hackett beszállt a részben általam teremtett zenei közegbe. Rá­adásul rendszeresen egy színpadon állhatok vele, sőt kísérhetem a játékát.

Szerencsésnek mondhatom magam, amiért nekem folyamatos a „nem éltem hiá­ba” érzés.

– Együttműködésük szomorúan kezdődött, a Djabe-alapító Sipos András 2007. szeptemberi hirtelen halálával, pontosabban a szűk egy hónappal későbbi emlékkoncerttel.

– Amely után nem sokkal, éppen, amikor a kádban ültem, a feleségem behozta a telefont, hogy Steve Hackett keres. Azt mondta: annyira tetszett neki a közös koncertünk, hogy szeretné folytatni velünk a munkát.

„Óriási megtiszteltetésként éltem meg, hogy Steve Hackett beszállt a részben általam teremtett zenei közegbe” Fotó:Mirkó István

– Ami azóta töretlen. Éppen a közelmúltban adtak ki közös koncertlemezt.

– Igen, május 28-án jelent meg Journey Continues címmel, amely utal a Steve Hackett-tel való közös zenei utazásainkra. A 2019-es turnénk nyíregyházi állomását rögzítettük, s jelentettük meg hatodik albumként a Cherry Red Recordsnál. Megjegyzem, általában izgalmasabb egy zenekar életében az új sorlemez, hiszen az újdonságokat tartalmaz, azonban a Djabe koncertjein mindig másképp mutatja meg a már ismert muzsikákat.

– Netán azért, mert meglehetősen improvizatív muzsikát játszanak?

– Nevünk a szabad zenélésre utal, a szó jelentése: szabadság. Sipos András találta ki. Úgy kezdődött, hogy kettesben leültünk improvizálni…

– Miért pont egy színésszel?

– Sipos András ugyanolyan jó zenész volt, mint színész. Dzsembén nem hallottam még mást ennyire remekül játszani. Amikor megjelent a Witchi Tai To albumunk és turnéra indultunk, akkor döntenie kellett, és otthagyta Vígszínházat. Kilenc csodálatos évünk volt, ami alatt bejártuk a világ jelentős dzsesszfesztiváljait. Így megkaphatta a színházban maradt elismerést a koncertközönségtől. Vele alakítottuk ki azt a zenét, amelyhez azután dzsesszmuzsikusokat hívtunk társul, hogy az ő improvizációik tovább építsék a kompozíciókat. Később Barabás Tamás lett a fő zeneszerző, aki szigorúbb szerkezetű számokat komponál. De az előadásmód megőrizte szabadságát.

– Amely szabadság minden bizonnyal meggyőzte a hallgatóságot, hisz önöknek sikerült, ami sokaknak nem: befutottak külföldön.

– Az út egyáltalán nem mondható könnyűnek. Igazán komoly tudatosság kellett hozzá. A 2001-es ­Update lemezünk megjelenése után meghívtak a pozsonyi dzsesszfesztiválra.

Akkor szöget ütött a fejemben: hoppá, felfigyeltek ránk külföldön.

Onnantól folyamatosan kerestem a kapcsolatot a nagy fesztiválokkal. Aztán 2004 egyik reggelén megérkeztünk Kaunasba, s amíg reggelizőhelyet kerestünk, „szembejött” velünk a dzsesszfesztivál plakátja, amelyik kiemelt fellépőként hirdetett minket Randy Breckerrel és az Earth, Wind & Fire Experience-szel. Ez később jó hivatkozási pontnak bizonyult.

– Gondolom, a későbbiekben Steve Hackett megjelenése sem hátráltatta a nemzetközi karrierjüket.

– Furcsának tűnhet, de kezdetben a dzsesszfesztiválokra úgy kellett betukmálni őt. Mondtuk, hogy vinnénk ­Steve Hackett-tet a Genesisből. Azt válaszolták: rendben, de gázsit nem fizetnek neki. Persze ez később átfordult: mehetünk, ha visszük Steve Hacket­tet. Neki köszönhetjük a kapcsolatunkat azzal, aki eldönti, mit ad ki a Cherry Red Records és mit nem. Így, négy közös albumot követően, megjelenhetett az első önálló Djabe-lemez Angliában.

– A zenélés és menedzselés mellett lemezkiadással is foglalkozik. Nem rossz üzlet ez manapság, amikor szinte senki sem vesz hanghordozókat?

– Természetesen mi is jelen vagyunk az összes internetes zenei megosztón, ám onnan aprópénzeket kapunk. Ezzel szemben egy komolyabb lemezmennyiség, például világszerte tízezer példány esetében húsz százalékot kapunk, ami már nem rossz bevétel. Ebből tudom finanszírozni zenésztársaimat, szervezni a koncerteket. A vírus megannyi negatívuma mellett a járvány alatti leállásban megvalósíthattuk régi tervünket, hogy ismét kiadjuk az első, ­1996-os lemezünket. Természetesen újrakeverve. Régen annyi időt töltöttünk stúdióban, amennyit ki tudtunk fizetni, ezért, ha egy szám nem volt tökéletes, úgy maradt.

Most azokat mind tökéletesítettük.

E mellett találtunk rengeteg felvételt: komplett számokat, szólókat, amikből új kompozíciókat alkottunk. A dupla CD-n, illetve szimpla DVD-n hallható lesz az első koncertünkről néhány felvétel, vagy Sipos András tizenöt perces dobszólója.

– Most kezdődő turnéjuk ellenben a Magic Stag korongot hivatott bemutatni. Talán azért más korszakot is megidéznek a fellépéseken?

– Már kész a set list, és valóban szerepel a számok között az első lemezről vagy a Witchi Tai Tóról való szerzemény. Méghozzá azért, mert a megszokott ­Djabe-felállás – Barabás Tamás basszusgitár, Koós-Hutás Áron trombita, hegedű, Kaszás Péter dob, ének, Nagy János billentyűs hangszerek – mellett velünk lesz Muck Ferenc szaxofonos, Karvaly Tibor hegedűs. Vele és Sipos Andrással kezdtük a Djabe-projektet, ám ő később abbahagyta a zenélést. Valamint Szabó László szitáron játszik, ami remekül színesíti a világzenei hangzásunkat.

Ma Győrben, a Vaskakas Rendezvényközpontban indul a turné. A Ras Q zenekar kezd, amelyben fellép régi hegedűsünk, Kovács Ferenc. Onnan szűkebb hazámba, Debrecenbe utazunk. Ott a Zeneművészeti Egyetem Liszt Ferenc Termében lépünk fel. Pénteken Miskolcon, régi helyünkön, az Ady Endre Művelődési Házban folytatjuk.

Az utolsó koncert a Budapest Jazz Clubban lesz, ahol kivetítjük édesapám festményeit. Ha valaki nem óhajt közösségbe menni, az streamingformában követheti a fővárosi koncertet. Ez lesz életünk első hibrid fellépése.