Hangzásuk modern rocksound – hogy az micsoda is voltaképpen, arról ahány zenész és hangmérnök van a világon, annyifélét mondana, jó részük nyilván bizonyos csöves erősítőket emlegetne könnyes szemekkel –, most nagyvonalú példának vegyük mondjuk, a Deep Purple In Rock (1970) és Purpendicular (1996) lemezeit. Utóbbi a modern.
Egyszóval nincs se túl sterilre, se túl zajosra véve a dolog – a ritmusszekció rigorózus pontosságán túl talán a stúdiómunkán érezhető a közmondásos svájci precizitás, amivel a Shakra egyensúlyoz a túlkozmetikázottság és a túlkoszoltság közötti keskeny sávon.
Mark Fox energikus, karizmatikus frontember, alkatra kicsit északi metálhérosz, kicsit meg Glenn Danzig kevésbé felfújt izomzatú kiadása. Hangja az a jóféle pácos, füstös, smirglis orgánum, aminek leghíresebb képviselője talán a német heavy metál-legenda, Udo Dirkschneider.
Aki minden púdert és művészkedést mellőző és hagyománytisztelő, de friss és energikus rockzenét akar hallgatni, az a Shakránál jó helyen keresgél.
Shakra: Mad World. AFM Records, Schwalmstadt, 2020.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!