A dögös svájci rockzenét épp úgy nehezen képzeli el az ember, mint a japán lazaságot, vagy a román precizitást (persze a titkos és bűnös zenei örömök kedvelőinek talán nem ismeretlen a Celtic Frost, az Apollyon Sun, vagy az Eluveitie). Aztán meghallja, amit a Shakra (igen, a nevük egy betű különbséggel egy mainstream előadóé, amely pályájuk során már rengeteg jó viccre adott okot, de ettől most tekintsünk el) művel, és egyből árnyaltabbak lesznek nemzetkarakterisztikai elképzelések. Az 1995-ben alakult, vagyis idén 25 éves együttes jellemzően azok közé tartozik, amelyet bármikor meg lehet hívni a rock-metál színtér bármelyik nagy öregje elé. Hívják is a zenészeket, szép ívű pályájuk során játszottak már a Guns and Roses és az Iron Maiden társaságában, turnéztak a Uriah Heeppel, a Stratovariusszal, és a Hammerfallal. Idei Mad World című albumuk a tizenkettedik, és se többet, se kevesebbet nem ad beindulós, dögös rocknál.
Az év legmeglepőbb folytatásában három férfi sem képes pótolni a korábbi főszereplőt, mégis jól mulattunk rajta
A Gladiátor rajongói nem valószínű, hogy szeretni fogják az elrugaszkodott ötletekkel teli második részt.