Legtöbben a C-vitamin feltalálójaként ismerik, pedig számos területen alkotott maradandót. Ő az egyetlen Nobel-díjas tudósunk, aki magyar állampolgárként, Magyarországon végzett kutatásaival érdemelte ki a legmagasabb tudományos kitüntetést. Szent-Györgyi Albert 34 évvel ezelőtt, 1986. október 22-én hunyt el távol szülőföldjétől, az új hazájául választott Egyesült Államokban.
Szent-Györgyi Albert azon nagyformátumú személyek közé tartozott, akik nemcsak a tudomány kimagasló művelői voltak, de személyes áldozatvállalásukkal a történelem viharaiban is szolgálták hazájukat, nemzetüket. Saját bevallása szerint gyenge képességeket mutatott az elemi iskolában, csak tizenhat éves korára éledt fel benne a tudásszomj, aminek köszönhetően a korábban bukdácsoló fiú kitűnőre érettségizett. Nem vezetett nyílegyenesen az útja az orvostudományig, a kutatólaboratóriumokig, így egyetemi tanárként sem felejtette el iskolás emlékeit, korai keserves tapasztalatait. Ennek köszönhetően remek pedagógus vált belőle, kivételes érzékkel fordult a fiatalság felé. Vitára, gondolkodásra ösztönző egyéni tanítási stílusával a Szegedi Egyetem közkedvelt professzora lett, eltért a hagyományos, tekintélyelvű oktatástól, amelyben a diák legfeljebb csak befogadó közeg lehetett. Rendhagyó helyszíneken, sokszor a szabadban tartotta óráit, testedzésre, a fizikai erőnlét fenntartására buzdította hallgatóit. Népszerűségére jellemző, hogy 1937-ben a Nobel-díj elnyerésének hírére spontán ünneplés kezdődött Szeged utcáin, a diákság a Himnuszt énekelve éltette szeretett tanárját.
Szent-Györgyi Albert, Nobel-díjas és Kossuth-díjas orvos, biokémikus.
Fotó: Fortepan/Semmelweis Egyetem Levéltára
Kevéssé ismert, hogy Szent-Györgyi orvos-kutatói és tanári életműve mellett jelentős a politikai szerepvállalása is. 1931 és 1945 között tanított Szegeden, ebből az 1940/41-es tanévben az egyetem rektora volt, ekkor szerveződött meg védnöksége alatt a Szegedi Egyetemi Ifjúság nevű diákszervezet, amely meghatározó erővé nőtte ki magát a háború felé sodródó ország fiatalságának körében. „Öntudatos diákságot szeretnék, amely helyet kaphat az egyetem vezetésében, amely felelősségteljes emberré tudja nevelni magát, amely egyéniséggé válik. Ez a diákság hazafias kötelessége: így kell értelmeznie a diákságnak a hazafiság fogalmát. Egyéniséggé kell nevelni magát, hogy művelt, gerinces, egész ember legyen, mert a korok hibája, hogy nem embert, hanem tömeget nevel, amelyet egy-egy jelszóval bármilyen irányban el lehet téríteni és fel lehet használni.” – fogalmazta meg iránymutatását a fiatalság számára.
A háborúba lépés után a professzor körül kialakuló csoportosulás egyre inkább politikai alternatívát is jelentett, mintegy készülve arra, hogy adott pillanatban képesek legyenek a hatalmi vákuum kitöltésére. Magukat Szent-Györgyi Szervezetnek, azaz SZESZ-nek nevezték. Szent-Györgyi nemzetközi ismertsége és a köré szerveződő németellenes nézeteket valló értelmiség alkalmassá tette személyét arra, hogy a kormány tudtával tárgyalásokat folytasson az angolszász hatalmakkal. 1943-ban kalandos körülmények között utazott Isztambulba, ahol a balkáni partraszállás reményben egyeztetett a kiugrásról az angolokkal. A németek tudomást szereztek a titkos küldetésről, a Nobel-díjas tudós illegalitásba kényszerült, de a szervezkedés nem tört meg. Már 1943 végétől készültek a fegyveres harcra, eszközöket gyűjtöttek és kiképzéseket tartottak, így 1944. március 19-ét, vagyis a német megszállást követően azonnal átálltak az ellenállásra.
Szent-Györgyi igyekezett kapcsolatokat kiépíteni a nemzeti ellenállás különböző csoportjaival, központjuk a Nagymező utca egyik pincéjében volt, ahol a Taurus vaskereskedés működött. A kereskedés mögötti helyiségekben nyomdagépektől a rádióadókon át a fegyverekig a legkülönbözőbb felszerelések biztosították a sikeres harc feltételeit; összekötőik és rádiósaik kapcsolatot tartottak nemcsak a többi földalatti szervezettel, de a kormánnyal és az angolszászokkal is; kiterjedt zsidómentő akciókat szerveztek, sikerrel szerezték meg a németek fegyverszállítmányát. A Szent-Györgyi Albert vezette csoport és hozzájuk hasonlóan a nemzeti ellenállásban résztvevők százai-ezrei hősiesen szálltak szembe a náci és a nyilas terrorral, megvédve a haza becsületét. Hitler személyesen adott ki elfogató parancsot a professzor ellen, de a magyar nemzeti ellenállás és a svéd követség együttműködésének köszönhetően nem sikerült elfogniuk őt. A közeledő frontvonalon átcsempészve a szovjetekhez menekítették, és Szent-Györgyi a készülő új világ egyik kiszemelt jelképe lett.
Nem sokáig dédelgethetett illúziókat arról, hogy valódi demokratikus építkezés veszi kezdetét Magyarországon a háború lezárultával, és 1947-ben úgy érezte, saját biztonsága érdekében emigrálni kénytelen. Az Egyesült Államokban telepedett le, itt folytatta és teljesítette be tudományos életművét. 1973-ban látogatott először vissza szülőhazájába, és 1978-ban maga is tagja volt annak a delegációnak, amely ünnepélyes keretek között visszaszolgáltatta a Szent Koronát Magyarországnak. Írásait nemcsak az orvostudomány, de a pedagógia és az etika területén is számon tartja az utókor. Ez utóbbiról így nyilatkozott: „Amire az új világnak elsősorban szüksége volna, az valamiféle Nemzetközi Erkölcsi Szabvány Hivatal volna, amely meghatározná, hogy mi a jó és mi a rossz. A jó és a rossz ugyanis nem homályos fogalmak. Jó az, ami jó a társadalomnak, az életet szolgálja és nem sért másokat; a rossz ennek az ellenkezője.”
A szerző Borvendég Zsuzsanna tudományos munkatárs
Az eredeti cikk a Magyarságkutató Intézet honlapján olvasható el.
