Legtöbben a C-vitamin feltalálójaként ismerik, pedig számos területen alkotott maradandót. Ő az egyetlen Nobel-díjas tudósunk, aki magyar állampolgárként, Magyarországon végzett kutatásaival érdemelte ki a legmagasabb tudományos kitüntetést. Szent-Györgyi Albert 34 évvel ezelőtt, 1986. október 22-én hunyt el távol szülőföldjétől, az új hazájául választott Egyesült Államokban.
Szent-Györgyi Albert azon nagyformátumú személyek közé tartozott, akik nemcsak a tudomány kimagasló művelői voltak, de személyes áldozatvállalásukkal a történelem viharaiban is szolgálták hazájukat, nemzetüket. Saját bevallása szerint gyenge képességeket mutatott az elemi iskolában, csak tizenhat éves korára éledt fel benne a tudásszomj, aminek köszönhetően a korábban bukdácsoló fiú kitűnőre érettségizett. Nem vezetett nyílegyenesen az útja az orvostudományig, a kutatólaboratóriumokig, így egyetemi tanárként sem felejtette el iskolás emlékeit, korai keserves tapasztalatait. Ennek köszönhetően remek pedagógus vált belőle, kivételes érzékkel fordult a fiatalság felé. Vitára, gondolkodásra ösztönző egyéni tanítási stílusával a Szegedi Egyetem közkedvelt professzora lett, eltért a hagyományos, tekintélyelvű oktatástól, amelyben a diák legfeljebb csak befogadó közeg lehetett. Rendhagyó helyszíneken, sokszor a szabadban tartotta óráit, testedzésre, a fizikai erőnlét fenntartására buzdította hallgatóit. Népszerűségére jellemző, hogy 1937-ben a Nobel-díj elnyerésének hírére spontán ünneplés kezdődött Szeged utcáin, a diákság a Himnuszt énekelve éltette szeretett tanárját.

Fotó: Fortepan/Semmelweis Egyetem Levéltára
Kevéssé ismert, hogy Szent-Györgyi orvos-kutatói és tanári életműve mellett jelentős a politikai szerepvállalása is. 1931 és 1945 között tanított Szegeden, ebből az 1940/41-es tanévben az egyetem rektora volt, ekkor szerveződött meg védnöksége alatt a Szegedi Egyetemi Ifjúság nevű diákszervezet, amely meghatározó erővé nőtte ki magát a háború felé sodródó ország fiatalságának körében. „Öntudatos diákságot szeretnék, amely helyet kaphat az egyetem vezetésében, amely felelősségteljes emberré tudja nevelni magát, amely egyéniséggé válik. Ez a diákság hazafias kötelessége: így kell értelmeznie a diákságnak a hazafiság fogalmát. Egyéniséggé kell nevelni magát, hogy művelt, gerinces, egész ember legyen, mert a korok hibája, hogy nem embert, hanem tömeget nevel, amelyet egy-egy jelszóval bármilyen irányban el lehet téríteni és fel lehet használni.” – fogalmazta meg iránymutatását a fiatalság számára.