Isten szívverése

Johann Sebastian Bach számára a zene, a komponálás a hit megnyilvánulása. A zene előadása pedig istentisztelet. A mester minden hangjegyét egyedül Istennek ajánlotta.

Johann Sebastian Bach nmet zeneszerz Elias Gottlob Haussmann festmnyn (1748). MTI Fot: reprodukci Fotó: - Forrás: MTI Fotó: reprodukció

Johann Sebastian Bach emberi és művészi nagysága az, hogy valakinek a fénye rajta keresztül sugárzik. Bach felfogásában a valóság szellemi, a világ az isteni szellem megnyilatkozása. Ezért számára a teremtés tökéletes, amelyben mindennek és mindenkinek meghatározott helye, súlya és feladata van. Nem anyagi tudás, hanem szellemi kvalitás. Amelyben a hang, tágabb értelemben a zene az isteni lét teremtő megnyilatkozása. Johann Sebastian Bach evangéliumi művész volt, az evangélium pedig áttörés az e világ és a transzcendens világ érintkezési pontján. Az egyetlen kinyilatkoztatás.

Bach számára a zene, a komponálás a hit megnyilvánulása. A zene előadása pedig istentisztelet. A mester minden hangjegyét egyedül Istennek ajánlotta. És ez mindegyik művére igaz. ­János-passiójában a halál sötét éjéből az élet világosságába vezet bennünket.

Jézus Krisztus szenvedésében, kereszthalálában és feltámadásában nem magát az eseményt ábrázolja és illusztrálja, hanem annak mélyebb, teológiai jelentőségére irányítja figyelmünket, hogy felismerjük János evangéliumának különlegességeit és valódi értelmét. A megaláztatást, a keresztre feszítést és a feltámadást nem egymásutániságában jeleníti meg, hanem teljes egységként, egyszerre láttatja. Krisztus istenfiúi dicsőségét hirdeti, és bizonyságot tesz arról, hogy Krisztusban itt van közöttünk az üdvösség ideje, az Örök. Ez adja mindenkori aktualitását, megvalósítva a zenei és teológiai aspektusok tökéletes egyensúlyát. Zenéje megkomponált imádság, szóban és zenei hangokban elmondott igehirdetés, „Musik-Sprache des Glaubens”.

János evangéliuma, „e páratlan szépségű, igazi fő-evangélium”, ahogyan Luther nevezi, a következőképpen kezdődik: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. És az Ige testté lett, és lakozott miközöttünk – és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét telve kegyelemmel és igazsággal.” A kezdet tehát az Atyáról szól – a látható és láthatatlan dolgok Atyjáról –, akin a teljes teremtettség nyugszik.

Bach János-passiója is erre az alapra épül: az Atyára, aki maga a végtelenség, az örökkévalóság és időtlenség. Ezt halljuk a passió nyitótételében felhangzó, végtelen orgonapontban.

A mű 1739-es revideált változatában apró változtatást eszközöl a mester. Az ütem fő- és mellékhangsúlyain egy oktávval mélyebben belépteti a bőgőszólamot, óhatatlanul eszünkbe juttatva Pilinszky János szavait: Bach zenéje olyan, mintha Isten szívverését hallanánk. Ez az orgonapont kilenc ütemen át szól. De miért éppen kilenc ütem hosszúságú, kérdezhetnénk. ­Andreas Werckmeister orgonista, aki Bachhal is jó kapcsolatot ápolt, azt mondja: „Die neun ist das höchste was der Mensch auf Erden erreichen kann.”

A kilenc a legmagasabb, amit az ember a földi világban elérhet, a kilences szám az a kulcs, amelyik kinyitja a Paradicsom kapuját. Mi a legmagasabb, amit az ember a földön elérhet, mi a kulcs a Paradicsom kapujához? Ha hitre jutsz, mondja Werckmeister. És mit tanít erről Luther?

Egyedül hit által üdvözülünk ingyen, kegyelemből. Sola fide, sola gratia. „A hitből ismerjük meg, hogy a világot Isten szava alkotta” – olvassuk a zsidókhoz írt levélben, és Isten az is, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Az egyszülött Fiú: Krisztus. A második isteni személy. Ahogyan az Atyát egyetlen szólam jelenítette meg, úgy a második isteni személyt két szólam hozza elénk. A h-moll mise „Et in unum” szoprán-alt duettjének végén Bach meg is jegyzi: „Duo voces articuli secundi”.

Két szólam, két hang, amely a Fiúra vonatkozik. Ugyanakkor a két szólam Krisztus kettős természetére is utal, aki valóságos Isten és valóságos ember. Hosszú fél és egész értékek, átkötések, disszonanciák, feszültségek és oldások jellemzik a fájdalom, a kín, a szenvedés, a kereszthalál affektusát megjelenítő fuvola és oboa szólam kettősét. Mindezt kilenc ütemen át. Mert Krisztus a kilencedik órában lehelte ki lelkét. Íme a valódi kulcs, amely megnyitotta és kitárta számunkra az örök élet kapuját és végtelen távlatait. Krisztus értünk hozott engesztelő áldozata, értünk hullott drága vére. A passió szó jelentése ugyanis nem csupán szenvedés, hanem szenvedély is. Nemcsak Krisztus drámai kínszenvedésének tartalmát hordozza, hanem az Atya iránti szenvedélyes szeretetét is magába foglalja.

„És láttuk az Ő dicsőségét” – olvassuk János evangéliumában. Maga a lélek dicsőíti meg Krisztust megcsúfolásában, megaláztatásában, szenvedésében és halálában. A Szentlélek mint harmadik isteni személy. Ezért lesz háromszólamú a vonósanyag, első hegedű, második hegedű, brácsa. Ha a két hegedűszólam figuráit közelebbről megvizsgáljuk, kiderül, hogy a hangok kör alakú elrendezéséről – egy Cirkulationsfigurról – van szó, amellyel Bach a Szentháromság tökéletességére és egységére utal.

Bach három különböző mozgásfelületet, mozgásimpulzust rétegez egymásra. Az egyszólamú, folytonos basszusvonal az első isteni személyre, az Atyára utal. A kétszólamú fúvósanyag a második isteni személyt, a Fiút idézi. A háromszólamú vonósanyag a harmadik isteni személyre, a Szentlélekre vonatkozik. 1 + 2 + 3 = 6. Összesen hat szólam. De miért éppen hat szólam? Augustinus A Szentháromságról című könyvében a következőket írja: „Az egynek a kettőhöz való viszonya a hármas számból ered: egy meg kettő az három. De ez az egész a hatos számnál köt ki, mert egy meg kettő meg három, az hat. Ez a szám pedig azért tökéletes, mert részeiből összerakható. Ez a három van benne: hatod, harmad és fél. Semmi más rész nem található benne, amely osztaná. Hatodrésze az egy, harmadrésze a kettő és fele a három. A hatos szám tökéletességét a Szentírás is jelzi.”

A három különböző sík és ezek egymásra rétegzése a teológiailag értelmezhető hierarchia zenei leképezése. A Szentháromság titkának és misztériumának feltárása Isten teljes ismerete. Isten teljes ismerete pedig a következő: Hiszek Istenben, az Atyában, aki engem teremtett. Hiszek Istenben, a Fiúban, aki engem megváltott. Hiszek Szentlélekben, aki engem megszentel. Isten a hármas számban lakozó fenség. Atya – Fiú – Szentlélek. A három hangsúly, közös szimultán kezdet. Ez a három egy. Az ige szentháromságos titkának születésébe enged bepillantást Bach.

A passió záró kórusának megkomponálásakor a zenei formálás központi alapgondolata az ismétlés. Mintha egy gravitációs centrum tartaná fogva a mozgásimpulzusokat. A zenei elemek variálását és fejlesztését várjuk, ehelyett a tétel maga a megkomponált statika, melyben az ismétlés elve jelentősebb a variációnál. Rendkívüli energiák, mégis egy helyben áll a zene.

A Jézus keresztje körül állókon és a mű hallgatóin is úrrá lesz a kétségbeesés, a félelem, a csalódás és fájdalom, amely mély gyászban fejeződik ki. Amíg a gyász tart, az élet megáll. Ezzel Bach a búcsúzásnak és a gyásznak ad teret. Ezt a gyászt majd csak az eszkatologikus záró korál töri meg. Jézus sírba tételét, földi nyughelyét a basszus orgonapontja és a közel négyoktávnyi hangterje­delmű lefelé vezetett skálamenetek érzékeltetik. „Das Grab macht mir den Himmel auf und ­schliesst die Hölle zu.” A sír megnyitja számomra a mennyet, és a poklot zárja le. Ez minden emberi tapasztalatnak ellentmond, és a földi világ törvényei szerint lehetetlen. A fent és a lent viszonya felcserélődik. A generálbasszus, amely eddig lent volt, most felülre kerül. Nincsen számozott basszus, nincsenek oboák és nincsenek fuvolák.

Egyetlen unisono hegedűszólam van, amelyet együtt játszik az első, a második hegedű és a brácsa. Minden, ami földi teher, bűn és szenny volt, eltűnik, ahogyan a Máté-passió utolérhetetlen szépségű szoprán áriájában halljuk: „Aus Liebe will mein Heiland sterben.”

Az élet a halállal nem zárul le, hanem kitárul a menny, az örök élet kapuja, és kilép az élet ura, mindannyiunk szívébe vésve a krisztusi ígéretet: Ne féljetek, mert ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

Évről évre megtelik a fővárosi Deák téri templom, ahol nem is koncerten, hanem zenés ünnepi liturgián vesznek részt az egybegyűltek. Nagyszombaton este, 18 órakor ismét előadják a János-passiót. Johann Sebastian Bach a halál sötét éjéből az élet világosságába vezet bennünket, hogy felismerjük az evangélium valódi értelmét. A műelemzést a barokk mester munkáinak hallgatása mellé ajánljuk.