Isten szívverése

Johann Sebastian Bach számára a zene, a komponálás a hit megnyilvánulása. A zene előadása pedig istentisztelet. A mester minden hangjegyét egyedül Istennek ajánlotta.

Johann Sebastian Bach nmet zeneszerz Elias Gottlob Haussmann festmnyn (1748). MTI Fot: reprodukci Fotó: - Forrás: MTI Fotó: reprodukció

Bach János-passiója is erre az alapra épül: az Atyára, aki maga a végtelenség, az örökkévalóság és időtlenség. Ezt halljuk a passió nyitótételében felhangzó, végtelen orgonapontban.

A mű 1739-es revideált változatában apró változtatást eszközöl a mester. Az ütem fő- és mellékhangsúlyain egy oktávval mélyebben belépteti a bőgőszólamot, óhatatlanul eszünkbe juttatva Pilinszky János szavait: Bach zenéje olyan, mintha Isten szívverését hallanánk. Ez az orgonapont kilenc ütemen át szól. De miért éppen kilenc ütem hosszúságú, kérdezhetnénk. ­Andreas Werckmeister orgonista, aki Bachhal is jó kapcsolatot ápolt, azt mondja: „Die neun ist das höchste was der Mensch auf Erden erreichen kann.”

A kilenc a legmagasabb, amit az ember a földi világban elérhet, a kilences szám az a kulcs, amelyik kinyitja a Paradicsom kapuját. Mi a legmagasabb, amit az ember a földön elérhet, mi a kulcs a Paradicsom kapujához? Ha hitre jutsz, mondja Werckmeister. És mit tanít erről Luther?

Egyedül hit által üdvözülünk ingyen, kegyelemből. Sola fide, sola gratia. „A hitből ismerjük meg, hogy a világot Isten szava alkotta” – olvassuk a zsidókhoz írt levélben, és Isten az is, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Az egyszülött Fiú: Krisztus. A második isteni személy. Ahogyan az Atyát egyetlen szólam jelenítette meg, úgy a második isteni személyt két szólam hozza elénk. A h-moll mise „Et in unum” szoprán-alt duettjének végén Bach meg is jegyzi: „Duo voces articuli secundi”.

Két szólam, két hang, amely a Fiúra vonatkozik. Ugyanakkor a két szólam Krisztus kettős természetére is utal, aki valóságos Isten és valóságos ember. Hosszú fél és egész értékek, átkötések, disszonanciák, feszültségek és oldások jellemzik a fájdalom, a kín, a szenvedés, a kereszthalál affektusát megjelenítő fuvola és oboa szólam kettősét. Mindezt kilenc ütemen át. Mert Krisztus a kilencedik órában lehelte ki lelkét. Íme a valódi kulcs, amely megnyitotta és kitárta számunkra az örök élet kapuját és végtelen távlatait. Krisztus értünk hozott engesztelő áldozata, értünk hullott drága vére. A passió szó jelentése ugyanis nem csupán szenvedés, hanem szenvedély is. Nemcsak Krisztus drámai kínszenvedésének tartalmát hordozza, hanem az Atya iránti szenvedélyes szeretetét is magába foglalja.

„És láttuk az Ő dicsőségét” – olvassuk János evangéliumában. Maga a lélek dicsőíti meg Krisztust megcsúfolásában, megaláztatásában, szenvedésében és halálában. A Szentlélek mint harmadik isteni személy. Ezért lesz háromszólamú a vonósanyag, első hegedű, második hegedű, brácsa. Ha a két hegedűszólam figuráit közelebbről megvizsgáljuk, kiderül, hogy a hangok kör alakú elrendezéséről – egy Cirkulationsfigurról – van szó, amellyel Bach a Szentháromság tökéletességére és egységére utal.

Bach három különböző mozgásfelületet, mozgásimpulzust rétegez egymásra. Az egyszólamú, folytonos basszusvonal az első isteni személyre, az Atyára utal. A kétszólamú fúvósanyag a második isteni személyt, a Fiút idézi. A háromszólamú vonósanyag a harmadik isteni személyre, a Szentlélekre vonatkozik. 1 + 2 + 3 = 6. Összesen hat szólam. De miért éppen hat szólam? Augustinus A Szentháromságról című könyvében a következőket írja: „Az egynek a kettőhöz való viszonya a hármas számból ered: egy meg kettő az három. De ez az egész a hatos számnál köt ki, mert egy meg kettő meg három, az hat. Ez a szám pedig azért tökéletes, mert részeiből összerakható. Ez a három van benne: hatod, harmad és fél. Semmi más rész nem található benne, amely osztaná. Hatodrésze az egy, harmadrésze a kettő és fele a három. A hatos szám tökéletességét a Szentírás is jelzi.”

A három különböző sík és ezek egymásra rétegzése a teológiailag értelmezhető hierarchia zenei leképezése. A Szentháromság titkának és misztériumának feltárása Isten teljes ismerete. Isten teljes ismerete pedig a következő: Hiszek Istenben, az Atyában, aki engem teremtett. Hiszek Istenben, a Fiúban, aki engem megváltott. Hiszek Szentlélekben, aki engem megszentel. Isten a hármas számban lakozó fenség. Atya – Fiú – Szentlélek. A három hangsúly, közös szimultán kezdet. Ez a három egy. Az ige szentháromságos titkának születésébe enged bepillantást Bach.

A passió záró kórusának megkomponálásakor a zenei formálás központi alapgondolata az ismétlés. Mintha egy gravitációs centrum tartaná fogva a mozgásimpulzusokat. A zenei elemek variálását és fejlesztését várjuk, ehelyett a tétel maga a megkomponált statika, melyben az ismétlés elve jelentősebb a variációnál. Rendkívüli energiák, mégis egy helyben áll a zene.

A Jézus keresztje körül állókon és a mű hallgatóin is úrrá lesz a kétségbeesés, a félelem, a csalódás és fájdalom, amely mély gyászban fejeződik ki. Amíg a gyász tart, az élet megáll. Ezzel Bach a búcsúzásnak és a gyásznak ad teret. Ezt a gyászt majd csak az eszkatologikus záró korál töri meg. Jézus sírba tételét, földi nyughelyét a basszus orgonapontja és a közel négyoktávnyi hangterje­delmű lefelé vezetett skálamenetek érzékeltetik. „Das Grab macht mir den Himmel auf und ­schliesst die Hölle zu.” A sír megnyitja számomra a mennyet, és a poklot zárja le. Ez minden emberi tapasztalatnak ellentmond, és a földi világ törvényei szerint lehetetlen. A fent és a lent viszonya felcserélődik. A generálbasszus, amely eddig lent volt, most felülre kerül. Nincsen számozott basszus, nincsenek oboák és nincsenek fuvolák.

Egyetlen unisono hegedűszólam van, amelyet együtt játszik az első, a második hegedű és a brácsa. Minden, ami földi teher, bűn és szenny volt, eltűnik, ahogyan a Máté-passió utolérhetetlen szépségű szoprán áriájában halljuk: „Aus Liebe will mein Heiland sterben.”

Az élet a halállal nem zárul le, hanem kitárul a menny, az örök élet kapuja, és kilép az élet ura, mindannyiunk szívébe vésve a krisztusi ígéretet: Ne féljetek, mert ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

Évről évre megtelik a fővárosi Deák téri templom, ahol nem is koncerten, hanem zenés ünnepi liturgián vesznek részt az egybegyűltek. Nagyszombaton este, 18 órakor ismét előadják a János-passiót. Johann Sebastian Bach a halál sötét éjéből az élet világosságába vezet bennünket, hogy felismerjük az evangélium valódi értelmét. A műelemzést a barokk mester munkáinak hallgatása mellé ajánljuk.