Nincs egy rongyom, amit felvehetnék! Ez nagy, ez kicsi. Ez szorít, ez pedig bő. Ez ódivatú. Azt, már amikor megvettem, akkor sem szerettem. Ráadásul nincs egy cipőm, amelyben kimozdulhatnék az utcára! Ez szűk, az leesik a lábamról, abban meg a kertbe sem mennék ki! Gondolom, férfitársaimnak ismerős mondatok, amelyek a világ bármely részén előfordulhatnak, ilyen a női lélek, ilyen volt, és ilyen is marad. Nehogy azt higgyük, hogy ez az űrben megváltozik.

„Mi legalább gondolunk egymásra”
„Úgy hiszem, hogy ráfér a magyarokra a hazaszeretet. Ne legyen attól gátlása senkinek, hogy magyarként jött világra…”