Átesve a küszöbön

Legújabb természetfilmjében a veterán David Attenborough a klímaváltozás drasztikus hatásaira hívja fel a figyelmet. A BBC sokáig nem akart állást foglalni a klímaváltozásról, megvárta, míg elég tudományos bizo­nyíték ­születik. Vajon milyen jelképi értéke van annak a képsornak, amelyben egy orangután kétségbeesetten nekimegy az élőhelyét ledózeroló gépmonstrumnak?

Újrafeldolgozáshoz műanyaghulladékot gyűjtő kisfiú marabukkal egy indiai szeméttelepen. Vetélytársak Fotó: Utpal Baruah Forrás: Reuters

Korsós Zoltán, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója szerint A mi bolygónk bizonyos képsorai valóban sokkolóak, ráadásul egyes vélemények szerint, ha nem is megrendezett, de olyan hatásvadász jelenetek vannak benne, amelyek nem közvetlenül a természet védelmét szolgálják, hanem a film nézettségét próbálják növelni. A rozmáros jelenet például drónfelvétellel kezdődik. A drónok megítélése eléggé kétséges, hiszen sok esetben olyan viselkedést váltanak ki az állatokból, amelyet a természetben nem igazán látunk. Az viszont biztos, hogy egy ilyen jelenetsorozat elősegítheti, hogy az emberiség vegye komolyan, ami előttünk áll.

– Egy természettudós egyik oldalról sokkal távolabbról tekint az ilyen eseményekre, mint amit a mindennapi ember közvetlenül megél.

A Föld életében az elmúlt három-ötmilliárd évben folyamatosan voltak változások ciklusok, kihalások, kontinensvándorlások és klímaváltozások, ezek pedig nincsenek tekintettel a fajokra, hanem sokkal nagyobb léptékű folyamat tényezői. Ha ebből a szempontból tekintek a Földre, akkor lehet, hogy a jelen eseménysorozatnak az emberiség áldozatul fog esni, de a Föld nyilván túléli, és folytatódik az élet. Másrészt viszont az embernek is nagy szerepe van a változásban, de azért vigyázni kell, hogy mi az, amit az ember befolyásolni tud, és mi a Föld természetes átalakulásának a sorozata. Az a hozzáállás nagyképűnek tűnik, hogy az emberiség jelentősen befolyásolhat globális léptékű, évezredeken át tartó folyamatokat, mint amilyen a klímaváltozás. A döntéshozók és a mindennapi emberek szempontjából az a fontos, hogy a saját környezetünket valahogy élhetővé tegyük, hiszen az emberiség emiatt emelkedett ki az állatvilágból: nem ő alkalmazkodott a körülötte levő világhoz, hanem a környezetet tette olyanná, hogy az számára élhető legyen. Ezzel lettünk a legsikeresebb faj a Földön, ha viszont így folytatjuk, akkor a pusztulásunkat fogjuk előkészíteni, hiszen az előidézett folyamatok végső soron az ember túlélését fogják ellehetetleníteni – mutat rá a szakember.

Egy-két nyertes

Báldi András ökológus hangsúlyozza, hogy elválaszthatatlanul össze vagyunk nőve az általunk nem igazán látott környező élővilággal, és elképzelhetetlen, hogy az életünk, a civilizációnk fennmaradjon nélküle. Az első fontos lépés szerinte ennek a ténynek a széles körű megértése és elfogadása lenne, hiszen hiába él a Föld lakosságának fele városokban, ezernyi szállal kötődünk a természethez: azzal, amit eszünk, iszunk, amit használunk, a levegővel, amelyet beszívunk. Ha pedig elpusztul, csökken, degradálódik az élővilág, azt mi is nagyon meg fogjuk sínyleni.

– Az ökoszisztéma komplex rendszer, és sajnos szinte mindenütt ugyanazok a jelek látszanak: csökkennek a fajok, csökken a sokféleség, és az egyedek is eltűnnek. A gond az, hogy a változás nem lineáris, tehát nem lehet pontos számokkal kalkulálni. Az ökoszisztémák funkciói és működési képességei egyre csökkennek, ezért előbb vagy utóbb eljutunk egy küszöbig, amelyen ha átesünk, akkor bekövetkezik a katasztrófa. Egy repülő több tízezer kis csavarral van összerakva, akárcsak a mi ökoszisztémánk, amelyet több tíz- és százezer faj „együttműködése” tart egyben. Amikor a repülőből kiesik egy-egy alkatrész, megijedünk, és megpróbáljuk orvosolni a problémát, ám egy-egy faj eltűnésekor nem teszünk semmit. A gép néhány csavar kiesése után ugyanúgy tud repülni, egészen addig, amíg az egyik kiesése következtében mondjuk le nem szakad a szárnya. A Föld biodiverzitása krízishelyzetben van: előbb-utóbb mi is le fogunk zuhanni – jósolja Báldi András.

A természettudós szerint az eddigi vizsgálatok azt mutatták, hogy a nagyobb testű, specializáltabb fajok vannak a legnagyobb veszélyben, amelyek például csak speciális élőhelyen képesek élni, és egy-kétféle táplálékot fogyasztanak. Kétségkívül vannak olyan fajok is, amelyek alkalmazkodtak a városi léthez, ezek állománya egyre növekszik. Lesz tehát egy-két nyertes, de a fajok zöme csökkenni fog. A Föld több milliárd éves története során az élet folyamatosan változott, ma viszont a természetes folyamatnál három nagyságrenddel gyorsabb a fajok kihalási üteme.

Újrafeldolgozáshoz műanyaghulladékot gyűjtő kisfiú marabukkal egy indiai szeméttelepen. Vetélytársak
Fotó: Reuters

Vészharangok zúgása

– A szakma már a nyolcvanas évek óta kongatja a vészharangot, de a téma, úgy látszik, még túl messze van a mindennapi hírektől és a döntéshozók ingerküszöbétől. Sajnos hiába mutatják a tudósok az evidenciákat, ha ez a gazdasági érdekekkel ütközik, vagy a választókat fájdalmasan érintő lépéseket tesz szükségessé, akkor lesöprik az asztalról – mondja az ökológus, aki szerint a folyamat megállításához szükséges változtatás ma már csakis fájdalmas lehet számunkra. Alapvetően kellene megváltoztatnunk a táplálkozási szokásainkat, el kéne tüntetni például a hatalmas szén-dioxid-kibocsátással és nagyon rossz energiahatékonysággal előállítható marhahúst az étlapokról. A vegetáriánus étrend rengeteget segítene a Földnek, mert sokkal kisebb ökológiai lábnyomot hagyva tudnánk jóllakni. Azt viszont Báldi András is belátja, hogy egyetlen politikus sem kockáztatná pozícióját olyan drasztikus javaslattal, mint a húsevés betiltása, vagy hogy akár megadóztassa a jelenleg nulla áfakulcsú, a környezetre szintén nagyon káros légi közlekedést. Márpedig hasonlóan drasztikus lépések nélkül környezeti állapotunk romlását – beleértve a klímaváltozást és a biodiverzitás-krízist is – szerinte nem lehet megállítani.

Tavaly összesen 12 millió hektár trópusi esőerdő tűnt el, ez a méret körülbelül megegyezik Észak-Korea területével. A világ legnagyobb természetvédő szervezete, a WWF tavalyi jelentése szerint pedig az emlősök, madár-, hal- és hüllőfajok populációjának hatvan százaléka pusztult ki 1970 óta az emberiség miatt. Korsós Zoltán zoológus szerint a biológiai sokszínűségnek, az evolúciós fejlődésnek és az alkalmazkodásnak az az alapja, hogy mindig legyen lehetőség valamilyen genetikai sokféleségből választani ahhoz, hogy a túlélő életforma felülkerekedhessen. A természet évtizedek óta zajló és egyre gyorsuló ember általi pusztításának az lesz a vége, hogy nem lesz meg az a genetikai alap, amelyből az élet, beleértve az embert is, fejlődni tudna. Az emberiségnek nem csupán nosztalgiából kell megőriznie a körülötte élő állatokat és növényeket, szükség van rájuk azért is, hogy a saját biológiai fennmaradásunkat biztosítsuk.

Kiszámíthatatlan jelenségek

– Általában a változások gyorsasága szelektálja azokat a fajokat, amelyek kevésbé tudnak alkalmazkodni. A nagyobb baj az, hogy számtalan olyan faj pusztul el, amelyről nem is tudunk. Gondoljunk például a mikroorganizmusokra a talaj élővilágában, bonyolult komplex folyamatokban szerepet játszó élőlényekre: alig ismerjük az eltűnésük következményeit! Az emberi tevékenység olyan láncreakciókat indít el, amelyek ahhoz fognak vezetni, hogy megállíthatatlanul történni fog valami, amibe már nem tudunk majd beleszólni. A változó, lassan emelkedő átlaghőmérséklet következtében folyamatosan változnak különböző fajok elterjedései, ezért pedig élőlények jelennek meg, illetve tűnnek el Magyarországról. Egy lepkefaj megjelenése vagy eltűnése nem okoz a napi sajtóban hírverést, viszont a hasonló, aprónak tűnő változások jól mutatják a világban mindenütt lezajló folyamatokat – húzza alá a szakember.

Jósolni nehéz, azonban a szélsőségek és a kiszámíthatatlan jelenségek fel fognak erősödni a Föld légköri forgalmának változásával vagy a csapadék mozgásával. Ha a Golf-áramlat megváltozik, akkor felborul Európa éghajlata, az Egyenlítő körül forrósodó levegő pedig a két térítő közötti áramlatokat változtatja meg, amelyek befolyásolják például az óceáni területeken a tájfunokat és hurrikánokat. Nem csak a felmelegedésről kell beszélni ráadásul, hiszen Észak-Amerikában például az egyik leghidegebb telet élték át idén az ott lakók. A tél viszonylag kevés csapadéka miatt Magyarországon száraz a tavasz, nincs elég nedvesség a csírázó növények számára. Korsós Zoltán szerint emögött emberi tevékenység is van, mert belvizeink megszüntetése által a talaj sokkal nagyobb szárazságot kénytelen elviselni. A zoológus szerint a gond az, hogy keveset fordítunk alapkutatásokra, és helyettük hirtelen jött ötletekből próbáljuk a változásokat kezelni. A természeti jelenségek esetében pedig elsősorban az összefüggéseket kéne megérteni, és csak utána cselekedni.

Az orangutánok élőhelyét veszélyeztető pálmaolaj-ültetvényeket egyesek azzal védik, hogy ez a fajta olaj sokkal nagyobb hatékonysággal állítható elő, mint például a napraforgóolaj, így utóbbi még nagyobb környezeti pusztítást okozna. Más kérdés, hogy az egyik a trópusi esőerdőket pusztítja, a másik pedig a mérsékelt övi, már átalakított mezőgazdasági területeken terem… Korsós Zoltán rávilágít arra, hogy még mindig a fejlődésről, a profithajhászásról, a termelés és a fogyasztás növeléséről, felgyorsításáról beszélünk ahelyett, hogy valami olyan egyensúlyi gazdálkodás felé törekednénk, amely a megújuló, fenntartható erőforrásokat használja ki. A cégek és az országok külön-külön gondolkoznak azon, hogyan tudnának több profitot elérni, de a Föld véges forráskészleteiért ritkán fog össze az emberiség.

Valóság és science fiction

– Valamiféle nagy tragédiának kell történnie ahhoz, hogy az emberiség rájöjjön, hogy együtt lehet csak elérni a szükséges egyensúlyt. A science fiction filmek sok példát mutatnak erre. Az emberi technikai fejlődés sokkal gyorsabb, mint hogy a környezete és ő maga, az ember biológikuma is tudná követni azt. Az a néhány százezer év, amely alatt kialakult a gondolkodó ember, édeskevés. Pontosan úgy viselkedünk most, mint ahogyan az ember elődei vagy az emberszabású majmok viselkednek az őserdőben. Azért nincs igazi összefogás a teljes emberiség számára a Földön, mert még mindig azt gondoljuk, hogy a másik csapattól vesszük el a lehetőséget a túléléshez. Tehát az emberi gondolkodásmód és viselkedés nem követte a fantasztikus technikai fejlődést, ez pedig mára olyan konfliktushelyzetek elé állított minket, amelyeket egészen másféleképpen lehetne csak megoldani – húzza alá a zoológus, aki a mostani generációk felelősségének tartja, hogy a fiatalok mennyire fogékonyak, és hogy mennyire fognak tudni változtatni a jövőn, hiszen mi neveljük fel őket.

Nem tolhatjuk rá a következő generációra az egész problémahalmazt, nekünk kell megmutatnunk az utat, hogy ők majd a tehetségükkel, a kreativitásukkal, gondolkodásmódjukkal megtalálják a megoldásokat. A természettudományos oktatásnak óriási feladata van, az isme­retterjesztésre is nagy hangsúlyt kell fektetni.

A természetfilmek ereje pedig abban rejlik, hogy sikerül az igazi kérdésekre rávilágítaniuk, és drámai módon felrázzák a közönséget. Talán messzebbre is eljut az üzenet.