Fotel

Mivel a jóléti gazdaság a folyamatos vásárlásra épül, ezért nem fenyeget az a veszély, hogy a néhány év alatt, a tervezett elavulással biztosan tönkremenő termékek helyett ne vásárolna újat a vevő.

– Tehát azt várják tőlem, hogy olyan bútort vegyek, amelyet nem tudok kipróbálni?

– Nem kell megvenni. Válasszon mást az üzletből! – hangzik a segítőkész és vevőbarát válasz.

Ridley Scott Bor, mámor, Provence feldolgozásában tette halhatatlanná a francia pincérek alapvetését, hogy a vevőnek sosincs igaza. „McDonald’s van Avignonban, fish and chips meg Marseille-ben! Allez!” – mondja Russell Crowe karaktere, amikor francia módra épp alkalmi pincért játszik. Aki járt már Franciaországban, tudja, hogy a film tűpontosan karikírozza ki a vevők és ellátóik helyi viszonyát, amely kapcsán a franciák is elismerik, hogy ez náluk nemzeti különlegesség. A világ más tájain általában tartja magát, hogy a vevőnek mindig igaza van. Még akkor is, ha nincs. De a pénz nagy úr, és a boltok belőlük élnek. Így bizony nem lesz vásárlás, ha legalább nem mutatnak segítőkészséget. Rohanó világunkban azonban nemcsak az udvariassági formák kezdenek elveszni, hanem az említett kereskedelmi alapszabály is.

Mivel a jóléti gazdaság a folyamatos vásárlásra épül, ezért nem fenyeget az a veszély, hogy a néhány év alatt, a tervezett elavulással biztosan tönkremenő termékek helyett ne vásárolna újat a vevő. Így az udvariassági körök is feleslegesek. Kivéve, ha az ember hosszas keresgélés után mégis talál egy boltot, amely hajlandó segíteni. Amely még emlékszik a régi szabályokra. Én találtam. Így talán még nem kell mindenkit üdvözölni a bunkósodó kereskedelem világában.