Nagyon nagy böjt

A keresztény nemzedékek számára az idei esztendő még soha meg nem élt tapasztalatot tartogatott. Volt már ilyen a históriában, csak a mi életünkben nem. A Szentszék március 25-én kelt dekrétuma drasztikusan korlátozta a legnagyobb ünnep szertartásainak látogathatóságát a járványtól sújtott országokban. Nemcsak a katolikusok, hanem valamennyi történelmi egyház is hasonló szabályok meghozatalára kényszerült.

Szentmise az üres nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. Veszélyeket is rejt a helyzet Fotó: MTI/Balázs Attila

A válaszokat egyelőre a „békeidőben” rendkívül túlterhelt lelkipásztorok is csak keresik. A megoldást Szerencsés Zsolt dorogi plébános, kerületi esperes sem tudja, akinek négy és „fél” filiája van. A dorogi plébánia, a bányásztemplom előtti tér most vasárnap is néptelen. A szocialista városfejlesztés eredményeként a templom sosem lett központtá, a bányásztemplom a periférián maradt, ám a város ezen újabb részének katolikusai mindig is tudták, hogyan lehet eljutni a vasárnapi szentmisére. A plébános ellátja Dorog mellett az Esztergom-kertvárosi templomot, kijár Tokodaltáróra és a Tokod üveggyári kápolnába, ahol önálló anyakönyvezés is van.

A hét három napján reggelente az esztergomi zárda kápolnájában misézik a nővéreknek. Hogy ez hány embert érint, nehéz lenne számszerűsíteni, de az biztos, hogy sok „lélek” őre. A szentmisék mellett évente legalább hatvan-hetven keresztelés, esküvő és temetés a feladata. A házasságok száma az elmúlt években növekszik, bár ebben a térségben nagy a vonzása az esztergomi bazilikának. Minden esküvői alkalom alapos előkészítést is igényel, vagyis jegyesoktatást.

A korlátozás előtti utolsó nyilvános mise pénteken este volt Dorogon, előtte keresztút. Ezután Esztergom-Kertvárosban tartottak a római és görögkatolikus, református és evangélikus lelkészek ökumenikus imádságot, amelyet az esztergomi tévé közvetített. A járvány megszűnéséért könyörögtek. Azóta a rendelkezéseknek megfelelően nem látogathatók a szertartások.

Dorogon –­ mint általában másutt is – a templom időnként nyitva van, de a kapura kifüggesztették a püspöki konferencia rendeletét. A plébános minden este fél hétkor misézik, ami a virtuális térben követhető. Legtöbben a vasárnapi szentmiséket nézik. Most csak online, a legnagyobb közösségi platformon lehet részt venni a szertartáson. Meglepő, de sokkal többen figyelik ezeket az alkalmakat interneten, mint ahányan vasárnaponként a templomba indulnak.

– Talán a vágy lehet nagy bennük – mondja a plébános. – Hogy megfosztották őket a lényegtől. Már korábban is mondtam a híveknek: akkor szeretne majd mindenki gyónni, amikor nem lehet. Ha nem lehet áldozni, akkor akar mindenki az Úr asztalához járulni. Ez a vészhelyzet megváltoztatta az embereket. Ha nincs baj, nem becsüljük meg azt, ami van. Csak akkor kezd el hiányozni valaki, amikor rádöbbenünk, hogy már nincs lehetőségünk a találkozásra.

Kényszer szülte valóság

Persze nagy veszélye is van ennek a helyzetnek. Mert igaz, hogy az internetes miseközvetítéseket sokkal többen követik, mint ahányan eljönnek a templomba, de ha ehhez hozzászoknak a rendszeres templomba járók, és később is csak képernyőn vesznek részt a liturgián, akkor a kényszer szülte valóság több kárt okoz, mint amennyi haszna lehetne. A megszokás nagy úr.

Az ország legforgalmasabb katolikus temploma a budapesti ferencieké. A középkori eredetű egyház nem plébánia, nincs anyakönyvezés, de a hívek évről évre hatalmas számban keresik föl a közlekedési csomópontban lévő templomot. Ki csak egy fohászra ugrik be, ki szentmisén vesz részt. A templom legnagyobb „különlegessége” a bűnbánat szentségének csaknem folyamatos kiszolgáltatása:

– Gyóntatás, gyóntatás, gyóntatás mindennap, reggeltől estig – mondja Kárpáti Kázmér templomigazgató. Öt-hat katolikus pap a végkimerülésig gyóntat. A járványhelyzet miatt most csak személyes megkeresésekre vállalják a bűnbánat szentségének kiszolgáltatását, viszont ezt jelenleg inkább egyházi személyek kérik.

Szentmise az üres nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. Veszélyeket is rejt a helyzet
Fotó: MTI/Balázs Attila

A templom helyzete nem könnyű. A templom­igazgató nem csupán a rábízottak lelkéért felel, hanem munkáltató is. Kevesen gondolnak bele, de egy ekkora forgalmú egyházban a takarítók mellett számos egyéb alkalmazott is dolgozik. Nagy szükség van a munkájukra, hiszen a korlátozások előtt korábban sok száz, olykor több ezer ember tért be naponta. Mostanában legföljebb tíz-húsz imádkozó néz csak be, hiszen nyilvános szentmise nincs.

Ám a sekrestyésség, templomőrség nem működtethető home office-ban. Az ő fizetésük, a családjuk ellátása is Kázmér atya felelőssége. Új feladatokat kell adni a templom munkásainak. Kisebb-nagyobb teendőket, festést, mázolást, egyebeket. A járványhelyzet a katolikus templomok működésének finanszírozhatóságát is veszélyezteti. A legtöbb hívő az éves egyházi hozzájárulás helyett azt a megoldást választja, hogy a perselybe teszi az adományt. Ez most kiesik.

– Nekünk nincs más bevételünk, mint a hívek támogatása – mondja Kárpáti Kázmér. – A tartalékokat kell fölélni, a felújításra félretett pénzeket, de senki se tudja, hogy mindez meddig lesz elég.

A járványhelyzetben szinte minden katolikus pap „élőzik”. Ha a helyi televízió nem segít is, ki-ki okostelefonon maga közvetíti a szertartásokat. Mise, keresztút, rózsafüzér, zsolozsma számtalan plébánia oldalán látható. Akinek sok egyházi személy az ismerőse, annak a nagy közösségi platform délután hat után valósággal lebénul. A rengeteg közvetítés akadozóvá teszi az adatforgalmat. Mégis ezek a kis helyi gesztusok mutatják, hogy a közösségek élők maradtak.

A pesti ferences templom streamelés tekintetében kivétel. A templomigazgató csak rövid elmélkedéseket tesz közzé, és a rendház többi szerzetese sem törekszik hosszú ünnepi liturgiák megosztására.

– Nem szeretnénk – mondja Kázmér atya –, ha néhány buzgó katolikus azzal dicsekedne: atya, én egyszerre három misét is nézek naponta, szimultánban. Közben elolvasom az e-maileket, megkavarom a levest, ránézek a Szulejmánra, ellátom a családomat. Ugye milyen jó keresztény vagyok?

Kázmér atya szerint inkább a család legyen együtt, készüljön a szentmisére, imádkozzanak együtt, a családfő mondjon néhány gondolatot. Olvassák el az evangéliumot, szentleckét, olvasmányt. Legyen rövid elmélkedés. Erre persze készülnie is kell a családfőnek. Ez az igyekezet már elkülöníti az ünnepet a többi naptól.

Hívj papot!

A nagy szükségben lévők, a súlyos betegek és haldoklók látogatása víruskorlátozások mellett sem szünetelhet. A keresztelések és temetések ezekben az időkben sem maradnak el, legföljebb a lelkipásztorok korlátozni igyekeznek a résztvevők számát. A házasulandók kényszerű várakozásra vannak ítélve, sokan októberre–novemberre halasztják a nagy napot.

Lengyel Donát pasaréti szerzetes kórházlelkész. Míg a folyton zsúfolt pasaréti körforgalom az elmúlt hetekben lassanként kiürült, a járványhelyzet kihirdetése óta a helyi plébánia az egyházmegye leglátogatottabb online felületévé vált. Ahogyan a decemberi Mikulás-videójuk, úgy a mostani vicces Bee Gees Életben maradni-aláfestésű, tetőn fekvős, Maradj otthon-előadásuk is elképesztő számú megosztást eredményezett.

Donát atya feladata azonban a betegek látogatása. A járvány miatt a kórházlelkészség is korlátozásokat vezetett be. Korábban akármelyik betegellátó intézménybe elmehetett, hogy vigasztalást vigyen a rászorulóknak. Aztán a rendelkezések csak a saját kórházra szűkítették a megbízatást, majd úgy szabályozták a szolgálatot, hogy egyedül haldoklókat látogathat. A Korányi-kórház hospice-osztályára sokáig járhatott. A következő héten csak maszkban, teljes védőfelszerelésben lehetett kiszolgáltatni a betegek szentségét az utolsó útra készülőknek. Teljes fertőtlenítés, mint az amerikai filmekben. A betegek kenetéhez egyszer használatos eszközt, valamilyen pálcikát kell használni, kézzel szigorúan tilos a megkenés. A szentség föladása után a pálcikát meg kell semmisíteni.

– Ott volt a zsebemben minden – mondja Donát atya. – Nagyon nehéz helyzet. Egy rossz mozdulat, és kivágnak a kórházból, tudom. Itt figyelnek a betegekre. Amikor kiléptem az intenzív osztályról, egy ajtóra rögzített felirat került elém: hívj papot!